Eric Berne: Emberi játszmák

A szerző könyvét 1964-ben írta és azóta többször is megjelent, bár szakembereknek szánta helyét megállja a hétköznapi emberek körében is könnyen érthetősége miatt.

A kommunikáció során felmerülő problémák jobb megértését segíti elő a tranzakció analízis. A megértés az interperszonális kapcsolatok és a kommunikáció hasznos modellje. Olyan elemzési módszer, amely segítséget ad ahhoz, hogy meghatározzuk azt a pozíciót, amelyből egy másik egyén kommunikál vagy kapcsolódók a kommunikációhoz, és így legyen módunkban eldönteni, hogyan reagáljunk.

A tranzakció analízis abból indul ki, hogy különböző "én-helyzetekből kommunikálunk". Ez a három én-helyzet a Szülő, a Felnőtt és a Gyermek, ezek együttesen jelentik a személyiségünket összetevő részeket, s egész életünk során befolyásolja viselkedésünket.

Életünk során, minden szakaszában elraktározzuk - Szülő, Felnőtt és Gyermek - élettapasztalatainkat. A legmaradandóbbak többnyire életünk korai fejlődési szakaszában jelentkeznek vagy életünk valamely fontos eseménye során. Ezeket az agy tárolja, és személyiségünk részévé válnak.

Amikor életünk során már megtapasztalt inger hatása alá kerülünk ezek az emlékek időről-időre, felbukkannak. Ekkor asszociálunk az átélt, rögzített szituációra és viselkedésünk azoknak megfelelően viselkedünk, vagyis tudat alatt felelevenítődik a régi emlék.

Senki sem cselekszik vagy létezik állandóan ugyanabban a szerepben vagy helyzetben. Joggal játszhatjuk a három szerep bármelyikét, ha a körülmények megkívánják, általában azonban az a leghelyesebb, ha a Felnőtt szerepet alakítjuk.

A szerepek a személyiség három "én"-jéből erednek:

Gyermek-én:

Személyiségünk szerves részévé válik, amit kora gyermekkorunkban tanultuk. Amikor érzéseket fejezünk ki - dühösek, felindultak vagy boldogok vagyunk - személyiségünknek azt a részét használjuk fel, amelyet "gyermeknek" nevezünk. A gyermeknek két része van, az engedelmeskedő és a lázadó. Az engedelmeskedő gyermek elfogadja más emberek róla alkotott véleményét, ítéletét rosszul érzi magát tőle, bűntudatos lesz. A lázadó gyermek dühös, védekező és vitatkozó.

Szülő-én:   

Személyiségünk szülői része szüleink vagy nevelőink megfigyeléséből, azonosításából és gyakran utánzásából származik. Őket nevezzük szupermodellnek. A gyermek-énhez hasonlóan, ennek is két része van, a kritikus szülő és a nevelő-gondoskodó szülő. A kritikus szülő a részünk, amelyik kritikus véleményeket mond a másikról; a nevelő-gondoskodó pedig személyiségünk gondoskodó, megértő, érzékeny része.

Felnőtt-én

Személyiségünknek ez a része az érzelemmentes gondolkodáshoz kapcsolódik. Amikor személyiségünknek ezt a részét használjuk, akkor a problémamegoldással és a tényszerű kommunikálással foglalkozunk. Ezt "felnőttnek" nevezzük, mert az a része személyiségünknek, amelyet leginkább felnőttként használunk.

A kommunikáció kétirányú tranzakció és igen hasznos az emberek közötti kommunikálás elemzésében. Ha egy személy felnőtt módon beszél és felnőtt módon reagálnak rá, akkor a kommunikáció valószínűleg sikeres lesz. Hasonlóan sikeres a kommunikáció, ha az üzenetet küldő személy által megcélzott én-helyzetből érkezik a válasz. Az ilyen tranzakciókat kiegészítő, vagy nem keresztező tranzakcióknak nevezzük.

Ha a válasz abból az én-helyzetből jön, amelyre irányította a beszélő, akkor kiegészítő tranzakciónak nevezzük. Keresztezett tranzakcióról akkor van szó, ha a megcélzott én-helyzet nem az, amelyik válaszol.

Ha a kommunikációk kereszteződnek, akkor a tranzakció leáll, amíg a kiegészítő kommunikációját újra fel nem építi. A sikeres kommunikáció lehetősége viszont jelentősen romlik. A kommunikáció csak akkor kezdődhet újra, ha a tranzakciók újra rendeződnek és kiegészítőkké válnak.

A kommunikáció hatékonyságának javítása érdekében, nem csak az a fontos, hogy felnőtt módon kommunikáljunk, hanem az is, hogy ne feledkezzünk el a rendszeres elismerésről és a visszajelzésről sem. Ezek a pozitív "érintések" fejlesztik az önbecsülést, növelik a motivációt, és elősegítik az együttműködést.

Pozitív érintések:

Legtöbben szeretünk érintéseket (verbális simogatásokat vagy bókokat) gyűjteni. Pl.: "Igazán nagyon érdekes volt, amit mondott." Az érintések fontossága és a kívánt érintések fajtája neveltetésünktől és személyiségünktől függően változó lehet.

Az emberek szeretik és igénylik a pozitív visszajelzéseket, érintéseket, "meleg simogatásokat". Ezek elismerik erőfeszítéseiket, biztonságot és megbecsülést sugároznak, növelik az önbecsülést és az önbizalmat.

Negatív érintések:

Pl.: a kritikának, a lebecsülésnek, a gúnyolódásnak éppen ellenkező a hatása, ezért kerülendőek. Egyes emberek azonban néha élvezettel játszanak olyan játékot, amelyben negatív érintéseket gyűjtenek. Az ilyen játékot játszó embernek ennek haszna van számára Pl.: a figyelem magára terelése, valamilyen megjegyzés megtételének a lehetősége. Az ilyen játékokat igyekezzünk mellőzni.

A legnehezebb, amihez időnként alkalmazkodnunk kell, nem negatív érintések, hanem a "semmilyen érintés". Egy érintésmentes környezet, visszajelzések nélkül csökkenti az önbizalmat és a tevékenység értékét az egyén számára, akár depresszióhoz is vezethet.

Egy negatív visszajelzés jobb, mint egy semmilyen. Könnyebben elviselhető a gyűlölet, mintha átnéznek az emberen.

A játszmák jellemzői:

1.      Ismétlődnek

2.      A felnőtt tudaton kívül játszódnak

3.      Kimenetele, hogy a játékosok negatív parazita érzéseket éreznek

4.      Rejtett tranzakciók cseréje jár vele

5.      Mindig tartalmaznak egy döbbenetet vagy zavart pillanatot. (Ez egy gyomortájéki furcsa érzéssel jár, ami minden játszma kezdetén megtörténik.)

A játszmák leállításának módja:

1.      Adj váratlan választ( Briget Jones a nagymestere…J)

2.      Hagyj fel környezeted lebecsülésével( Mindenkinek van hibája, olyan, amit ő maga remélhetőleg csak egy darabig nem lát be. És ezeket a hibákat, vagy élethelyzeteket mindenki más látja, mégsem szólnak neki, mert konfliktushoz vezetnek. Még akkor is ha finoman adják elő. Szembesülni önmagunk hülyeségeivel nem egyszerű és csak akkor tedd, ha valóban szereted azt az embert és jót akarsz neki. Ilyenkor sajnos fel kell vállalni a mosolyszünetet, kell hagyni neki időt a gondolkodásra, közben biztosítani róla, hogy ugyanúgy kedveled, mint amikor még nem hívtad fel a figyelmét a hibájára. Ha végképp nem boldogulsz, akkor van egy jó módszer arra, hogy semmiképp se tűnjön úgy, hogy te puncsolsz neki: egyszerűen, amikor igent mond neked, mondj te is igent, amikor nemet, akkor mondj te is nemet.(Ez egy igen jó etikai megközelítés, én is alkalmazom már..)

3.      Bízz magadban. A bizalom a legfontosabb építő eleme a kapcsolatoknak, így a magunkkal való létnek is. Sose tűzz ki túl nagy célokat, mert ha nem tudod kis erőfeszítéssel megvalósítani, akkor elmarad a sikerélmény, és megrendül magadban a bizalom. Túl kicsi célt se tűzz ki, mert akkor hamis önbizalmad válhat belőle, és egy hasonló korosztályú környezetben ez kiderül és téged néznek majd hülyének. Abba viszont mindig gondolj bele, hogy mások is hasonlóképp kell, hogy legyenek maguk iránt, de mégsem vannak sokan. Ezért nem érdemes túlságosan másokhoz mérned magad. Inkább állapítsd meg, hogy ebben vagy abban simán elérted vagy túlszárnyaltad az átlagot. Ha nem, akkor keress célt és gyűjts magadnak jó pontokat, amitől nő az önbizalmad. Az önbizalom saját magunk által történő növelése nagyon-nagyon fontos! Légy mindig következetes magaddal szemben. Ha valamit jól csinálsz meg egyszer, akkor tartsd magad ugyanahhoz a szinthez, de ha mégis elrontasz valamit, akkor tudj magadnak megbocsátani !!!

4.      Hagyd abba hamis szerepek játszását(ezt úgy tudod megtenni, ha az akivel feszültséget teremtettél, vagy ő veled, nem az a szándékod,hogy túllicitáld, vagy megbántsd, mert ő is ezt tette. Egyszerűen le is zárhatod a játszmát azzal, hogy megkéred arra a partnered, hogy hadd gondolkodj ezen, és tegye meg ő is. Itt arra kell figyelj, hogy nem tereled el hirtelen másra a témát, mert az azt jelenti, hogy számodra a beszélgetés kínos és nem megbeszélni szeretnéd, hanem kilépni belőle gyáván, ami a másik egyértelmű igazát jelentené a te véleményeddel szemben. A játszmák akkor záródnak le, ha létrejön egy közelítő álláspont abban a témában. Aki nem hajlandó kilépni a játszmából, azt vagy hagyd a fenébe, és közöld vele, vagy valóban játssz vissza, mondj nagyobbat, de azt az embert felejtsd el mint igazi, őszinte barátot. A kapcsolat megmaradhat ettől, de mindig játszmában maradtok. Hozzáteszem, ez sem unalmas, csak nincs értelme.)

5.      Adj, kapj több pozitív sztrókot(ez olyan lelki simogatást jelent nagyjából. Részedről lehet bármilyen lelki támogatás, vagy dicséret, de csak valós!)

6.      Kockáztasd meg, hogy autentikus legyél(kicsit konzervatív, tiszteld a környezeted alapból, csak azért, mert egyszerűen létezik .Ez az „add meg a császárnak, ami a császáré elv”

7.      Őrizd meg a humorérzékedet.

A játszmák megelőzése:

1. Kérjük, amire szükségünk van, amire vágyunk.

2. Ha valaki kér tőlünk valamit, tegyük egyértelművé, hogy kérését teljesítjük vagy sem.

3. Ha kapunk valamilyen bennünket pozitívan vagy negatívan érintő dolgot, ne csak tetszésünket és örömünket fejezzük ki, hanem megfelelő formában adjunk hangot nemtetszésünknek is.

4. Mondjuk azt, amit valóban mondani akarunk.

5. Ne titkoljuk el se magunk, se mások előtt, amit érzünk.

Játszmatár:

1.      Életjátszmák:

Ezeknek a játszmáknak meg van az esélye arra, hogy életre szólókká váljanak.

-         Alkoholista

-         Adós

-         Rúgj belém!

-         Most rajtacsíptelek te gazember!

-         Ennek is te vagy az oka! 

2.      Házassági játszmák:

A házasság és a családi élet állványzatai.

-         Sarokba szorítás

-         Bíróság

-         Frigid nő

-         Űzött vad

-         Ha te nem lennél

-         Láthatod, mindent megpróbáltam

-         Drágám

3.      Társasági játszmák:

Szokványos társadalmi helyzetekben játsszák.

-         Hát nem borzasztó?

-         Szépséghiba

-         Schlemiel

-         És miért nem…-Hát igen de…

4.      Szexuális játszmák:

Itt valójában eltorzult szexuális ösztönökről van szó: a kielégülés a szexuális aktusról áttevődik a játszma nyereségét képező, sorsdöntő tranzakciókra. Kösszűszerrel játszhatják házasok és nem házasok.

-         Verekedjetek meg ti ketten !

-         Perverzió

-         Megerőszakolósdi

-         Harisnyajátszma

-         Perpatvar

5.      Alvilági játszmák:

A szociális szakmában gyakran elfordulnak ilyenek, különösképp bűnözőkkel kapcsolatosan.

-         Rabló-Pandúr

-         Hogyan lehet innen meglépni?

-         Húzzuk be a csőbe!

6.      Játszmák a rendelőben:

Terápiás helyzetekben játsszák.

-         Melegház

-         Én csak segíteni próbálok rajtad

-         Nyomor

-         Paraszt

-         Pszichiátria

-         Ostoba

-         Faláb

7. Jó játszmák:

Olyan játszmák, amelyeknek pozitív társadalmi hatása többet nyom a latban, mint indítékinak bonyolultsága, különösképpen, ha a játékos könnyelműségtől, illetve cinizmustól mentesen megbékélt az indítékokkal.

-         Buszsofőr szabadságon

-         Gavallér

-         Örülök, ha segíthetek

-         Házibölcs

-         Örülnek majd, ha ismertek

Berne szerint egész életünkben játsszuk különféle szerepeinket: a férj a mindent tudó Szülő pózában oktatja ki az értetlen Gyereket játszó feleségét a családi autó technikai problémájáról, majd ugyanez a feleség másnap a szervizben tökéletesen alakítja a Felnőttet, aki nem hagyja, hogy átverjék a szerelők. A szerepek, a tranzakciók és az ezekből felépülő ún. játszmák hozzátartoznak az élethez, gördülékenyebbé, érdekesebbé, szórakoztatóbbá teszik. Akkor van baj, ha valaki berögzül szerepeibe és valamelyik játszmáját életre-halálra kezdi játszani.
Berne talán legszemléletesebben az alkoholista játszmáját mutatja be magyarul is megjelent Emberi játszmák c. könyvében. A szerző első hallásra talán meglepő állítása szerint az alkoholista játszmájában nem az alkohol a legfontosabb tényező. Többnyire egy kétszemélyes "darabról" van szó, amelyben a főszerep az Alkoholistáé, akinek mindig van egy "Üldözője", egyben "Megmentője" - rendszerint a házastársa. A feleség kezdetben megadóan tűri, hogy a részegen hazatérő férj összerondítsa a lakást, később azt is, hogy megverje. Másnap reggel korholja gyalázatos életmódjáért, természetesen eredménytelenül. A későbbi fázisokban, ami gyakran az alkoholista szervi leromlásával jár együtt, a korholás, megbocsátás, fenyegetés, tűrés már összecsúszik, de a játszma változatlanul megmarad, és természetesen a férj tovább iszik.
 
A két főszereplő nyeresége - ami minden játszmára jellemző - abból adódik, hogy a férj folyamatosan képes kiváltani és fenntartani egy nagyon intenzív érzelmekkel teli helyzetet. Neki leginkább erre van szüksége. Igazából nem vagy nem csak az alkohol okozta élvezetéért iszik, hanem - bár nem tud róla - azért a helyzetért, amelyben a felesége kizárólag vele foglalkozik. Gyanítható, hogy a feleség oldaláról is hasonló motívum játszhat szerepet, amiért eltűri a megaláztatásokat. Ha ugyanis belátná, hogy férjét ezzel nem lehet "megmenteni", és kilépne a játszmából (olykor a házasságból), valószínűleg nem az következne be, amire hivatkozik. Ha a férj nagyivó, de még nem igazi alkoholista, még az is előfordulhat, hogy el tudja hagyni az alkoholt. Ha azonban valódi alkoholistával van dolgunk, akkor ő hathatós külső segítség nélkül már nem képes elhagyni az ivást, akkor sem, ha rájön a probléma gyökerére. Az alkoholizmussal való szembesülés azonban mindenképp az első nagy jelentőségű lépés, ami nélkül a megoldásra esély sincs.
 
Eric Berne szerint a játszma főszereplője az alkoholista, aki személyiségének Gyermek-részével nap mint nap kikényszeríti házastársából a reakciót a magatartásából sugárzó kérdésre: "Lássuk, meg tudsz-e állítani a lejtőn?" A feleség erre mindig Szülőként reagál: "Abba kell hagynod, különben...". A férj állandóan provokálja a feleséget, aki erre vádakkal vagy megbocsátással reagál. Az sem oldaná meg a problémát, ha nem venne tudomást párja alkoholizálásáról, ezzel ugyanis haragot vagy agressziót váltana ki a férjből. Neki egyenesen szüksége van a feleség felháborodására, vádaskodására, kétségbeesésére, majd megbocsátására ahhoz, hogy az érzelmi háztartása egyensúlyba kerüljön.
 
A kórosan függő feleség
Az amerikai pszichiáter szerint az Alkoholista-játszma főszereplője leginkább attól fél, hogy valóban intim viszonyba kerüljön másokkal, mindenek előtt a feleségével. Ez nem csak a szexuális életben okoz nehézségeket. Általában fél attól, hogy bárkit közel engedjen magához, bárkivel őszinte legyen. A nagy indulatkitörések pótolják az intimitás és a közelség valódi, egészséges megnyilvánulásait. Az alkoholista felesége látszólag áldozat, akinek semmi köze a férj alkoholizmusáéhoz, pedig valójában ő is keményen "játszik", nélküle nem működik az egész. Sokszor maga is koodependens, azaz kórosan függ egy másik embertől - a férjtől -, és akkor sem tud neki nemet mondani, elhagyni, ha ennek elkerülhetetlenségét józan ésszel belátja. E kóros függőség magyarázza meg, miért tűri el sok asszony a bántalmazást férjétől még akkor is, amikor felbonthatná a házasságot. A koodependens személyiség mások gyengeségéből táplálkozik: a tárgyilagos kívülállók szerint elviselhetetlen és értelmetlen kapcsolatnak fenntartása ad célt, keretet az életének. Gyakran gyerekkori bántalmazások, szexuális traumák, súlyos testi-lelki megpróbáltatások magyarázzák a koodependencia kialakulását.
 
Természetes ez a modell nem húzható rá minden alkohol-problémával küzdő ember esetére. Másféle pszichológiai indítékból is válhat az ember alkoholistává, esetleg más szenvedély alternatívájaként, a drogról való leszokás után nyúlnak a pohárhoz. Sokan "csak" társaság nagy ivójának kategóriáig jutnak el, és sosem lesz belőlük valódi alkoholista.
 
Játszmák nélkül élni
Az alkoholista-játszma megismerésével rádöbbenünk arra a problémára, hogy egyes emberek számára az ital elhagyása sem szünteti meg életük alapvető tisztázatlanságait. (Természetesen az alkoholizmus feladása nélkül erre még esélyük sincs.) Az ún. gyógyult alkoholisták társaságában gyakran érzik a kívülállók, hogy az illetőknek egyszerűen sivárrá lett az életük. Eltűnt belőlük mindaz a szín és elevenség, amit a berúgás-másnaposság, a bűn és bűnhődés váltakozása jelentett. Jelentős részük ugyanis a leszokás után nem képes ugyanolyan "érdekes" elfoglaltságot találni magának, mint amilyen korábbi szenvedélye volt. Mivel klasszikus módon fél az intimitástól, a hiteles emberi kapcsolatoktól, állandó kísértést érez arra, hogy visszakanyarodjék a régi útra, és megint elrontsa az életét. Ekkor ugyanis neki lesz "igaza", és végre megint az ismerős játszmában találja magát.
 
Az effajta "életjátszmák" évek, esetleg évtizedek során nyerik el végső formájukat, a tőlük való megszabadulást sem lehet egyik napról a másikra remélni. Aki felismeri, hogy alkoholistaként vagy megmentő-üldöző feleségként ráillik a fenti leírás, megtette az első lépést a játszmamentes, valódi intimitásra, őszinteségre, hiteles kommunikációra épülő párkapcsolat felé. A folytatás persze nem lesz könnyű, sőt komoly akadályokkal kell számolni. Gyakran a házasság végét jelenti, ha az egyik szereplő véget vet a játszmának. Meglepő módon ez az iszákos férj "kijózanodására" is vonatkozik.
 
Végül az életükön változtatni akaróknak el kell mondjuk, hogy az olykor sokkoló felismerés után igen is van remény a gyógyulásra. Szakember és szenvedélyüktől már megszabadult egykori játszmaszereplők is szívesen adnak hathatós segítséget az egyes lépések megtételéhez.