A bennünk élő természetes gyermek alapvető vonásai:

- csodalátó: számára minden érdekes és izgató, kísérletez és felfedez

- optimista: hisz, reménykedik és bízik a világban

- dependens: a gyerek nem tudja saját erőforrásaiból saját magát ellátni, ezért sebezhető

- ártatlanul naív: ez azt jelenti, hogy a jelenben él, az örömelv alapján

- nevet és sír: az alapvető humorérzéknek és a sírásnak túlélési fontossága van,a sírás dédelgetést és együttérzést vált ki, és a sírással tudja jelezni, ha baja van.

- alakítható és rugalmas: a környezet által létrehozott kíntól el tud szakadni, ez a rugalmasság, ill. alakítható minden szocializációs mintára aminek csak ki vannak téve, viselkedési mintákat tanulnak meg válaszként.

- szeret játszani: a gyerekeknek természetes és fontos a szabadság. A szabad játék révén a gyerek túllép a puszta szokás ismétlésén.

- egyedüli: a gyernek szervesen érzékeli a teljességet, azt állapotot, hogy „én, én vagyok”. Önmagát összerendezettnek és egységesnek érzi.

- és szeret. Természetes ez egy gyereknél. Szeret és érez, és az ő felé irányuló szeretet által tanul meg szeretni ő maga is.

A spirituális seb általánosságban értve az, a legnagyobb sérülés, amely gyermeket érhet, mégpedig az, hogy vágya a gyermeknek, hogy individuum-ként szeressék, és szeretetét fogadják el, de ez a vágya nem teljesül.

A spirituális sebek a következők lehetnek:

- szexuális: amikor a felnőtt a gyereket a saját szexuális kielégítésére használja. Ez arra tanítja a gyereket, hogy az egyetlen mód, ami által fontos lehet, az a szexuális együttlét a felnőttel. Külön figyelmet igényel, amikor nem fizikai formában jelentkezik ez a fajta szexuális abúzus, mivel ez az állapot lelkileg a legfélreérthetőbb, és a legőrjítőbb !

- fizikai visszaélés: amikor verik a gyereket

- érzelmi visszaélés: amikor a gyerekkel ordítanak, vagy ha éppen butának, vagy ostobának nevezik

- visszaélés az iskolában: amikor versengésre kényszerítik a gyereket, kiállítják a tábla mellé, és ott szégyenül meg ha nem tud valamit, ill. az osztályozás önmagában is megalázó lehet. Otthon a gyerek azt hallja, hogy dolgozzon keményen, tanuljon jól, de ha nem sikerül, akkor a többi gyerek kicsúfolja.

- visszaélés az egyházban: pl. ha egy prédikátor azt mondja: nem lehettek elég jók, hogy elfogadhatóak legyetek Isten szemében.

- kulturális szégyen: ezek közé tartozik, pl. ha valakit megszégyenítenek a kisméretű genitáliák, kövérség, szemüvegesség miatt.

- mérgező szégyen: ez a reménytelenség érzése, hogy nem érem el a mércét és ahonnan nincsen kiút.

A megsebzett gyermek gyógyítása

A gyógyítási folyamatban visszamész fejlődésed korábbi szakaszaiba, és lezárod befejezetlen ügyeidet. Ez úgy történhet meg, hogy képzeld el, hogy találkozol egy csodálatos kisgyermekkel, aki éppen megszületett. Úgy lehetsz mellette, mint egy bölcs, gondoskodó felnőtt, aki épp mellette áll és segít neki belépni ebbe a világba, amiben élünk. Jelen lehetsz a születésnél, a járni és beszélni tanulásnál is. És a gyermeknek szüksége van a te éltető támogatásodra, amikor meggyászolja veszteségeit.

Minden egyes fejlődési szakasz ráépül a következőre és mindegyiket a gyermekkor alapozza meg és építi magába.

Ehhez 3 táblázat kapcsolódik a könyvből:

Az első, bemutatja, az egészséges függőségtől a bölcsességig való eljutást, a második életkor szerint 13 évenként felosztva a megújulási ciklusokat, és a harmadik neve a táguló létezés, amely megmutatja, hogy a fejlődésben aktuálisan a fejlődő személyiség mit tart a legfontosabbnak.

A gyermekkori fejlődési feladatok későbbi életszakaszokban történő megismétlődésén kívül vannak az ismétlődésnek más módjai is. A szülői ténykedés saját gyermekeink körül felidézi a korábbi fejlődési eseményeket. Gyermekeink fejlődésének minden szakaszában megjelennek saját megoldatlan fejlődési feladataink és kielégítetlen gyermekkori igényeink. Gyakran mérgező szülői ténykedés az eredmény.

És a gyermekkori fejlődési szakaszok akkor is aktiválódhatnak,  ha felnőttkorunkban kín vagy sérülés ér minket. Gyermekkori énünk gyógyítása fájdalmas, mert meg kell gyászolnunk sebeinket. Ezt meg tudjuk tenni. A gyászmunka, törvényes szenvedés, amit neurózisainkkal elkerülünk, és amelyet a szerző „eredendő fájdalom munkának” nevez. A szellemi sebet meg lehet gyógyítani, és ezt a gyász révén kell megtenni, ami fájdalmas.

A következő dolgokra kell figyelni, amint tovább olvassuk a könyvet:

- aki terápiában van, minden esetben szóljon

- segítség kell, ha az olvasó szexuális visszaélés, súlyos érzelmi megrázkódtatás felnőtt áldozata, valamint ha elmekórképet diagnosztizáltak nála vagy családjában

- azonnal le kell állni, ha a gyakorlatok során furcsa, vagy elsodró erejű érzelmeket kezd átélni az olvasó

A fenti események meglétekor szakképzett lelki vezetőt kell keresni.

És aki aktív szenvedélybeteg, annak módosítania kell viselkedésén: 1 év józanság szükségeltetik a könyv további olvasásához.

Az eredendő fájdalom munkája

Az eredendő fájdalom munka forradalmasíthatja a neurózisok, különösen a kényszeres/szenvedélybeteg viselkedés kezelését. Gyakran azokat a betegeket, akiknek kétségbeesett szükségük van az érzéseikkel való munkára, agyonnyugtatózzák, holott meggyógyításuk egyetlen ismert módja az érzelmi munka lenne. Az ember érzelmi elfásulása minden szenvedély előfeltétele, mert már csak a szenvedély tud érzést csiholni.

A fájdalmak elaltatása különböző én-védő mechanizmuson keresztül történik. Akkor kerül ez elő, amikor valami elviselhetetlenné válik.

A legáltalánosabb védekezések:

Tagadás: (nem igazán ez történik)

Elfojtás: (soha nem történik meg)

Izolálás: (nem emlékszem mi történt)

Kivetítés: (ez veled történik, nem velem)

Átváltás: (eszem, vagy szexbe bocsátkozom, ha érzem, hogy ez történik)

Lekicsinylés: (igen, megtörtént, de nem nagy ügy)

Az én védő mechanizmusok, a kínzó fájdalomtól való elhúzódás módozatai.

Az érzelem elsősége:

Érzelmeink a közvetlen tapasztalás formái. Érzelem nélül semmi sem számít, érzelemmel együtt minden fontos lehet. Leegyszerűsítve érzelmeink a legalapvetőbb erőink. 6 alapvető késztetésünk van:

Érdeklődés, élvezet, meglepődés, kín, félelem és a düh.(Tomkins)

A megsebzett belső gyermek telítve van a gyermekkori sérülés szomorúságából eredő, fel nem szabadított energiával. Az egyik ok, amiért szomorúnak kell lennünk, az, hogy lezárjuk a fájdalmas múltat, s így energiáink hozzáférhetővé válnak. Ha elfojtjuk a bánkódást, az energia megfagy.

A rosszul működő családok két szabálya: „ne érezz” és „ne beszélj”.

Az érzelmek elnyomása és szégyenlése a legtöbb nyugati családban szabállyá lett. Az elnyomott érzelmek a rosszul működő családok gyermekeiből, az acting out-ot és az akting-in-t hozzák ki ahelyett, hogy érzelmeiket ki tudnák fejezni a normális módon.

Az én védő mechanizmusokról Freud azt mondja, hogy automatikusan és tudattalanul működnek.

A kínlódás és az agy

Ha valaki feladja az én védő mechanizmusait, akkor a legkoraibb érzelmeivel kerül kapcsolatba. Az eredendő fájdalom munka azért gyógyít erőteljesen, mert lehetővé teszi, hogy az ember egyszerűen érezze a múlt fel nem oldott érzelmeit. Volt egy agykutató, Maclean, aki megalkotott egy olyan agymodellt, ami segít megérteni a sérülés hatásmódját. A zsigeri agy az, ami tartalmazza a biztonságra és túlélésre irányuló legkezdetlegesebb stratégiánkat, az ismétlést.

Az ismétlésnek túlélési értéke van. Másik agyrészünk az érző agy, ezt limbikus rendszernek hívják. Itt található, az izgalom, élvezet, harag, félelem, szomorúság, öröm, szégyen, íz és szagundorérzés központja.

Harmadik része az agyunknak, a neokortex, a gondolkodó agy. Ez teszi lehetővé, hogy okosodjunk, nyelveket tanuljunk, stb. a 3 agyrendszer egyensúlyát az a szükséglet irányítja, hogy a fájdalmas kínlódást a minimálisra szorítsuk vissza és az érzelem kifejezésével tartja fent az egyensúlyt. Ha az érzelmek gátoltak, vagy ha a stressz lehengerlő mértékű és tartós, akkor az az agynak nehézségei támadnak. Ha distressz lép fel, akkor az agyi rendszer rendkívüli eszközöket alkalmaz az egyensúly fenntartására. Ezek az eszközök az én-védő mechanizmusok.

A könyv írója ezek után különböző tanácsokat ad, hogyan kezdje el az olvasó a gyászmunkát. És leírja, hogy miközben az olvasó önmagával, megsebzett belső gyermekével dolgozik, közben milyen érzések keríthetik hatalmukba. Ilyenek: sokk, depresszió, harag, sérültség, szomorúság, szemrehányás, mérgező szégyen, magány, érzések érzései.

 A 4. fejezettől elkezdődik maga az önmagunkkal végzett munka:

Elsőként a csecsemő kori lényünk meggyógyítása, egy gyanúleltárral, ami egy teszt és igennel vagy nemmel kell válaszolni.

Majd leírja, milyen a normális csecsemőkor általános összes fontos szükségletének megléte.

Ilyen az:

-         interperszonális híd: örömmel fogadják a világban, kötődni tudjon az anyjához, aki az ő tükre. És itt van először a „mi érzés”, ami után fokozatosan alakul ki a gyermekben, az „én érzés”.

-         Egészséges nárcizmus

-         A jó anya, aki jó érzést tud adni ha ő maga is jól érzi magát.

-         Tükrözés: ugyanazt érzi a baba, mint amit az anyja

-         Visszhangozás: a hang kiadása és visszahallása biztonságot jelent a babának.

Ebben a szakaszban első lépés, az adatgyűjtés. Minden létező adat megszerzése a családról.

A következő lépés, hogy aki megkezdi az önmagával való munkát, az találjon egy barátot, akivel megoszthatja csecsemőkorát. Ebben az a fontos, hogy valaki meghallja, hitelesítse a csecsemőkori eredendő fájdalmát. Ez a személy fogja visszatükrüzni, és visszahgozni az olvasó csecsemőkori valóságát. Ennek a személynek tilos kérdezni, tanácsot adni és vitatkozni is, mert akkor az olvasó nem azt kapja, amire szüksége van. Nem tanácsos ezt szülővel vagy más családtaggal csinálni. Utána kell keresni egy csecsemőkori fényképet, vagy egy valódi csecsemőt, és figyelni kell a baba életenergiáját.

Majd a következő lépés egy levélírás lesz, amelyben elképzeli, ahogy adoptál egy gyermeket, aki ő saját maga lesz. A levél pl a következő lehet:

Drága kicsi John!

Annyira örülök, hogy megszülettél. Szeretlek és akarom, hogy mindig velem légy, nagyon örülök, hogy kisfiú vagy, és segíteni akarok neked, hogy felnőj. Keresem az alkalmat, hogy bebizonyítsam, mennyire fontosnak tartalak.

Sok szeretettel: öreg John

Majd a belső kicsi John nevében az ügyetlenebbik kézzel kell írni egy levelet:

Kedves John!

Akarok jönni, és akarok lenni. Fontos akarok lenni valakinek. Nem akarok egyedül lenni. Sok szeretettel kis John

Akinek a csecsemőkori igényeit nem elégítették ki, annak mindig szüksége van dédelgetésre.

Állításokat kell írni, amelyeket egy belső meditáció során a belső csecsemőnek mondja. A szavaknak hatalmas erejük van. Pl ilyen mondatokat kell a belső csecsemőnek mondani:

Olyan boldog vagyok, hogy itt vagy.

Az igényeidet megértem.

Rászánom az időt, hogy igényeidet kielégítsem.

Gondodat akarom viselni, fel is készültem erre.stb.

És ezeket a mondatokat a belső csecsemő hallani fogja.

Ezek után leírja a teljes belső csecsemős meditációs folyamatot lépésről lépésre. Egy társsal és csoportban is meg lehet csinálni.

A következő korszak a kisdedkori gyermek meggyógyítása, majd az óvodás kor következik.