A szociális munka önmeghatározása szerint segítő szakma, vagy más megközelítésben segítő hivatás. Az emberi szükségletek kielégítéséhez nélkülözhetetlen feltételek megteremtésében segít azoknak az embereknek, akik erre a fenálló körülmények között önmaguk erejéből nem képesek. Segít abban, hogy az erőtlenek jövedelemhez, lakhatáshoz, táplálékhoz, használati tárgyakhoz, értelmes és hasznos tevékenységhez, gondoskodáshoz, működőképes emberi kapcsolatokhoz, fejlődéshez és jogokhoz jussanak .
A szociális munkások és a szociális munkát végzők számára a feladataik teljesítéséhez szükséges forrásokat, a források elosztásának elveit, módját, mértékét és intézményrendszerét az aktuális szociálpolitika határozza meg. Jogi szabályozás révén ad felhatalmazást, megbízást a szociális munkásoknak segítő tevékenységeikhez.
A szociális munkások szerepe a kliensek életében az , hogy átmenetileg vagy tartósan fennálló szociális problémáikban lehetőleg olyan segítséget adjanak , amely lehetővé teszi számukra, hogy úgy élhessenek, mint mások.
Azt is mondhatjuk, hogy a szociális munkások szerepe a kliensek társadalmi integrációjában van.
A hathatós integráció érdekében a szociális munkások igyekeznek kiegyenlíteni kliensek hátrányait, védelmezni az önmaguk védelmére képteleneket, motiválni a reményvesztetteket, kiábrándultakat és problémáikban érintetteket a szükséges változtatásokra, közvetíteni a kliensek és környezetük közötti kapcsolatban. Törekszenek a szociálpolitikát úgy befolyásolni, hogy az a lehető legoptimálisabban szolgálja a kliensek érdekeit. Munkájuk hatékonysága érdekében javítják saját szolgáltatásaikat és fejlesztik önmagukat.
A szociális munkások nem minden problémával küzdő embernek, vagy embercsoportnak segítenek. Klienseik azok, akik felkeresik őket segítségért, vagy azok, akiket a társadalom - önmaga védelme érdekében- arra kötelez, hogy igénybe vegyék a szociális munkások szolgáltatásait vagyis:
· A védelemre szoruló gyermekek és felnőttek,
· a gondoskodást igénylő idősek és fogyatékkal élők,
· a hajléktalan és a munkanélküli emberek,
· a betegek,
· az ellenőrzés alá vont bűnelkövetők,
· a hátrányosan megkülönböztetettek és kirekesztettek,
· a szegénységben élők és a szociális krízisben lévők.
Számos konkrét szakmai tevékenység jelenti azt a segítséget, mellyel megvalósítják szakmai céljaikat.
Tevékenységeiket végezhetik önálló szociális intézményekben pl. családsegítő központokban, gyermekjóléti szolgálatokban, hajléktalan szállókon, de végezhetik nem szociális szervezetekben is pl. iskolákban, kórházakban, büntetés-végrehajtási intézetekben - hozzájárulva feladataik hatékonyabb ellátásához. A szociális munkások többsége állami vagy önkormányzati intézményben dolgozik, de független szervezetek,- egyházak, alapítványok, egyesületek- is igényt tartanak munkájukra.
A szociális munka olyan szakma, amely nyíltan vállalja, hogy törekszik tevékenységeiben önmaga által választott értékeket megvalósítani.
Választott alapértékei: az egyenjogúság, a társadalmi szolidaritás, az igazságosság a társadalmi javak elosztásában, az embereknek az önrendelkezéshez való joga, az együttműködés minden kapcsolatban, az emberi méltóság, a titoktartás és a problémával küzdők pozitív megkülönböztetése.
Ezen alapértékeket a szociális szakmák képviselői 1995-ben Etikai Kódexben is megfogalmazták. A kódex szolgálja a gyakorló szociális munkásokat napi munkájuk végzésében és egyben tudósítja a társadalom tagjait a szociális munka lényegéről.
Az emberiség történelme során többféle gazdasági, politikai és kulturális formációt fejlesztett és próbált ki. Ezektől mindig azt remélte, jobb életet biztosít majd az embereknek.
A szociális munkások tudják, hogy nincs ideálisan jó társadalom és ideálisan jó ember. Adott társadalom és adott időben élő emberek vannak, és minden időben voltak, vannak és lesznek emberek, akik nem tudnak lépést tartani a változásokkal. A szociális munkások hivatása az, hogy a lemaradók, a botladozók hátrányait és szenvedéseit csökkentsék. Ésszel és szívvel.
Ágoston Magdolna |