Gyógyítás - szavak nélkül
Az állatok ösztönösen jól, megkülönböztetett figyelemmel bánnak a gyermekekkel. Érzékenyen reagálnak mozdulataikra, hanghordozásukra, de még a bőrük illatának változására is. Ez a kapcsolat sok esetben többet jelent puszta "barátságnál"...

Önbizalmat adnak
Adrienn esetében kerek nyolc órára volt szükség, hogy a gyógyítással célt érjenek el. Az ötéves kisgyermek szülei válását követően zavarttá és magába fordulóvá vált. A helyzetet tovább rontotta az anya új élettársa, aki hozzájuk költözött. Az orvosok hippoterápiát javasoltak. Adrienn bátran viselkedett, egyből felült a kancára, és úgy ülte meg, mint aki egyenesen lovaglásra született.

A lovat az anya barátja vezette, s ez az élmény összekötötte a kislányt a férfival. A terápia célja az volt, hogy a gyerek önbizalmat szerezzen, és közös élménye legyen az anyjával és "pótpapájával". Ez egyfajta új családi összetartozást jelentett, legfőképpen Adriennek, hiszen ő volt a középpontban, mindenki rá figyelt. A terápiát követően a kislányt Cherry, a kanca is a szívébe zárta.

Nem várnak viszonzást
Az állatok nem követelnek semmit a gyerekektől, akik ezáltal szabadabbak, nincsenek nyomás alatt. Alapvetően minden háziállat alkalmas arra, hogy gyermeket gyógyítson. Természetesen illeniük kell egymáshoz. Például egy autista gyerek nemigen képes egy örökmozgó kutyával dolgozni. Mikivel, az autista kisfiúval a terapeuta már három hónapja dolgozott, ám biztató jeleket alig-alig láttak. "Eleinte egyszerűen átnézett rajtam" - emlékezett vissza a szakember. A teknősök törték meg a jeget. "Amint Miki kivette az egyik kisteknőst a terráriumból, tudtuk, hogy óriási lépés történt, hiszen eddig semmi iránt nem mutatott érdeklődést."

A teknősbékák nagyszerűen illenek az autista gyerekekhez, hiszen sok dologban hasonlítanak egymásra: távolról figyelnek, szívesen visszahúzódnak, és csak ritkán reagálnak a külvilág ingereire. Másoktól semmit sem várnak, és maguktól nem mennek más élőlények közelébe. Az autista gyermekekhez sok türelem szükséges, és csoda nem várható, a kezelés a legtöbb esetben évekig is eltart. Az állatokkal való kezelés azonban mindenképpen meggyorsítja a folyamatot.

Kivirulnak a betegek
Magyarországon az állatok segítségével végzett terápia még gyerekcipőben jár. Vannak kezdeményezések, működnek szervezetek is, amelyek embereket gyógyítanak állatok segítségével, de kellő támogatás és segítség hiányában nagyon nehezen tartják fenn magukat. Hazánkban többnyire kutyás- és lovasterápiáról beszélhetünk.
A Konrad Lorenz Természet- és Állatvédő Egyesület öt éve működik Hódmezővásárhelyen. Alapító tagja, Dömötör Júlia mesél az állatterápiás programjukról.
- Jelenleg szociális otthonba, idős emberekhez látogatunk el a kutyákkal terápiás célzattal. Erre a vasárnap délutánokat kaptuk meg az igazgatótól. A kiválasztott kutyusok legfontosabb kritériumai: megfelelő egészségügyi állapot, amelyet állatorvos ellenőriz, ezenfelül nem félhetnek, nem lehetnek agresszívek, és nekik kell kapcsolatot kezdeményezniük az emberekkel. Vasárnap a kertben vagy az épület aulájában gyűlnek össze az otthon lakói. Játszanak az állatokkal, simogatják őket, természetesen az ápolók és csapatunk felügyeletében. Az állatok megnyitják a szeretet kapuit, jó hangulatot varázsolnak köréjük. Találkoztunk egy bácsival, aki még a nővérekkel sem volt hajlandó beszélni, de a látogatás ideje alatt a kutyusok hatására kivirult és nevetgélt, igaz, a búcsú után rossz közérzete visszatért. A fekvőbetegekhez is beengedjük pórázon a kutyusokat, sokan elsírják magukat, amikor meglátják kedvenceiket. Ősszel induló állatterápiás programunk keretében magatartászavarokkal küzdő, hátrányos helyzetű gyermekekhez szeretnénk eljutni.
Hajdúszoboszlón 1999 óta működik a Lovasterápia a Fogyatékos Gyermekekért Alapítvány, melynek célja gyógyító-egészségügyi rehabilitációs tevékenység hippoterápia segítségével. Palczert Melinda, az alapítvány terapeutája mondja:
- A lovasterápiának három ágazata elismert az országban: hippoterápia, gyógypedagógiai lovastorna és parasport, valamint a pszichológiai foglalkozások. A lovardába heti rendszerességgel érkeznek magatartászavarokkal küzdő gyermekek: általános iskolákból, logopédiai osztályokból és családsegítő irodáktól. Az egyórás foglalkozás a szabadon legelő állatokkal való ismerkedéssel kezdődik. Megtanulják, hogyan közelítsenek az állatokhoz, és mivel csoportmunka folyik, egymásra is odafigyelnek. A gyerekeknek segítséget nyújt a lovas szakember, a terapeuta és a biztonságra felügyelő két személy. A bizalom megteremtése után következik az állatok tisztítása, ami a memória- és koncentrációfejlesztésben is segít. Ezután felülnek a lóra, és a hátán gyakorlatokat végeznek. A nehezen kommunikáló gyermekek kis idő elteltével kiválóan megtanulják a szakszavakat, maguktól mesélik el a ló hátán szerzett élményeiket. Fejlődik kapcsolatteremtő képességük, egyensúly- és ritmusérzékük, tér- és időbeli tájékozódásuk. Ha egy kerekesszékes beteg felül a lóra, a ló háromdimenziós mozgásának hatására úgy érzi, a saját lábán jár.