Marek Kotanski: Eladtam magam az embereknek

Kitaláltam egy szót Monar: az élet házát neveztem el így. Kísérleti terep a narkósok számára. A Monar pontosan 1978. október 15.-e óta működik.

Olyan csoport, amely segít a narkósokon, kezét nyújtja azoknak, akik elsüllyedőben vannak. A Monar tevékenységei közé feltettük a reménytelenül beteg embereket, a vírushordozókkal vagy AIDS-s betegekkel való törődést és alapítottunk egy menedékhelyet számukra.

Szeretnék arról mesélni, hogy honnan jött az ötlet, mielőtt ez a sikeres hálózat létrejött volna.

Klinikai pszichológiát tanulva, szenvedő emberekkel foglalkoztam, neurotikusokkal, alkoholistákkal.  Megismerkedtem a pszichikus betegségek különböző területeivel.

Így 1974-ben, egy pszichiátriai kórházban találtam magam. Úgy éreztem magam, mint egy hajótörött, megpróbáltam feltalálni magam, kerestem a módját, hogy hogyan segíthetnék ezeken az embereken. Mindig azt hittem, hogy a baráti gesztus, a segítő kéz, a védő kar olyan érték, amit mindenki szívesen elfogad.

Nem ismertek, idegen voltam és csak később értettem meg miért.

Farizeusnak és ritka szemét alaknak tartottak. Össze voltam törve.

Elegem lett abból, hogy sikertelen vagyok és szinte semmilyen kapcsolatom nincs velük.

Eltökéltem, hogy mindent egy lapra teszek fel. Elmegyek a csoportjukba és megnyílok előttük. Elmondok mindent, hogy mit érzek, és mit gondolok.

Az eredmény ez lett, hogy néhányuknál bevágódtam. Megdöbbentettem őket a számukra eddig ismeretlen partneri viszony kialakításával.

Más viszonyba kerültünk egymással, gyógyításukban sikeresebb lettem.

A pszichoterápia olyan, mint egy gyónás. Mindnyájan illúziókban éltünk: ők abban, hogy megszabadulnak szenvedélyüktől, mi pedig abban, hogy hozzásegítjük őket ehhez.

A sorozatos narkózás kezdett nagyon megviselni bennünket. Rájöttünk, hogy a kórházi közeg nem kedvez a gyógyulásuknak. Ott tartózkodásukat kényszerűnek érezték.

Kiléptem hát a kórházból és megpróbáltam önállóan élni és az álmom is teljesült.

Létrehoztunk egy osztályt Glasgowban.

Elkezdtem kidolgozni egy olyan működési tervet, amely a narkósok esetében eredménnyel kecsegtet.

Két program volt. Az egyik az oktatási ügy számára, a másik a pedagógus elképzeléseiről.

Mindent, amit csináltam, mindig megbeszéltem a közösséggel, hiszen úgy határoztam, hogy együtt dolgozzuk ki a programot. Így alakult ki többek között rendszerünk legkegyetlenebb szabálya: az elv, hogy a közösség kizár bárkit, aki megszegi a narkó vagy az alkohol abszcinenciát.

Ez a humánus eljárás úgy érzem helyes választás volt. Morális parancs az életért harcoló többség érdekében. Sorban érkeztek a levelek a MONARHOZ, amelyek segítséget kértek és támogatták az eszménket. Ezek a sikerek meggyőztek arról, hogy további MONAR-házakat kell létrehozni.

A narkómánia

A szó a legrosszabb emberi minőségre utal. Olyan ember szörnyű lelki és testi állapotának leírására szolgál, aki nem képes a jelen világban élni.

Nem óhajtják elfogadni őszintétlenül kinyújtott kezünket. Tudni kell rajtuk, segíteni, megszeretni őket, olyanként, amilyenek, minden jóval és rosszall együtt.

 Aki a narkósokkal foglalkozik, fel kell, hogy tegye a kérdést. Van-e jogom ilyen mélyen bele avatkozni mások életébe? Ki ruházott fel azzal a joggal, hogy mások sorsáról döntsek?

Ezekre a kérdésekre így hangzik a válasz. Az ember téved, és néha hibázik, és választani kell gyakran helyettük is.

Csak így kehet segíteni rajtuk, hogy visszaforduljanak a halálba vezető úton.

Egy narkomániás betegnél sok, különböző rétegből álló személyiséggel állunk szembe.

A legmélyén ott húzódik a jó rétege, az elégséges ambícióké, a képességeké.

De ezeket a képességeket az ifjúság rendellenességeiből fakadó viselkedési zavarok burka fedi, Az ilyenfajta narkós személyiség annyira irritálja a társadalmat, hogy arra készteti őket, hogy elítélje ezeket az embereket.

A narkósnak tudomására kell édrednie, hogy, mennyit vesztett szenvedélye miatt, hova jutott, milyen az emberek és önmaga iránti viszonya.

A terápiás csoport itt elkerülhetetlen eszköz.

A noviciátus

Feladata, hogy felkészítse az embert annak a megértésére, miért is vágyódik a narkó után.

Ez az élet tanulás első szakasza.

Magas kívánalmaival kell szembe néznie, mint a tisztaság, pontosság, fegyelmezettség, de a leglényegesebb eleme a közösen végzett munka. Egy hétköznapi otthon mintájára lett megszervezve, felölelje az emberi élet két fő szféráját: a családi és a társadalmi életet.

A MONAR módszerének a lényege, hogy amennyire csak lehet, hogy megterheljük a nálunk lakókat kötelezettségekkel.

Ennek a munkának alapozó szerepe van. Hozzájárul az adekvát önértékeléshez, új értékrendet épít.

A narkós gyógyításában legalább egy évig semmi sem biztos. A MONARBAN megbízhatóságot, pontosságot tanul, ellenkező esetben összeütközésbe kerül a HÁZ alapvető normáival. A normák kiépítése hallatlanul nehéz. Néha csak látszólag kapcsolódik a többiekhez, és csak a maga haszna érdekli. 

A narkósokkal foglalkozó emberek gyakran igen komoly kríziseken, lelki töréseken mennek keresztül. Mert minden, amit kialakítani próbálunk benne, bármelyik pillanatban összedőlhet.

Világosan kell látnunk, hogy a játék tétje az élet, mivel a narkós a narkót választja helyettünk és ez a sírt, jelenti.

Gyakran semmiféle útmutatónk nincs arra vonatkozóan, hogy jót vagy rosszat teszünk.

A narkóban levő rosszat csak a bennünk élő jó képes semlegesíteni.

Önmagától nem képes követelni és szinte lehetetlen dolgokat vár. A narkómánia minden könnyebbséget képes kihasználni. Arra tanítjuk őket, hogy vegyék észre az élet szépségét, beléjük oltjuk a narkotikumok nélküli élet vágyát.

Egészen más a helyzet azzal a narkóssal, aki 10 vagy 12 éve él a szenvedélyének.

Meg van fosztva az élethez kapcsolódó gyökerektől. Ha ránézünk ezekre az emberekre, hihetetlennek tűnik, hogy ilyen szörnyű halált választottak.

A legszörnyűbb az, hogy látszólag normális emberekkel van dolgunk, de magam is mindig bedőlök a tévhitnek. Ezekkel biztos másképp lesz… de sajnos a halottak serege egyre nő!

A MONARBAN 4 féle nevelő dolgozik.

1.      Szakképzett nevelők: pszichológusok, gyógypedagógusok, pedagógusok

2.      Mérnökök, vegyészek (egyetemet végzettek)

3.       a szakiskolát, középfokút végeztek

4.      olyanok alkotják, akiket a MONARBAN gyógyítottak (neofitáknak hívják őket) ők a szenvedélyből kilábalás szimbólumai.

Hogy a MONARBAN dolgozhassanak, végig kell csinálniuk az élet tanulás mindhárom szakaszát.  A neofiták ismerik az élet, az érem másik oldalát is. Ők teszik hitelessé a személyzet működését. Azok, akik szabadulni akarnak a narkótól, tudatában kell lennie annak, hogy egyedül nem boldogul.

A narkósnak le kell győznie a maga belső ellenállását, amit a barátai vélekedése alakít ki benne.

A családtag

Az élet tanulás következő fázisa a családi élet. A narkóst a nullától kezdve kell az életre tanítani. A legfontosabb, hogy a biztonság és a szeretet légkörébe érezze magát.

A narkósnak éreznie kell, hogy érdeklődnek a személyisége iránt.

A családtagok csoportjába való átlépés csak fiktív változást jelent a narkós bensőjében.

Megmaradnak narkós hajlamai, nem hisz a szabadulás sikerében.

A családtagnak van szobája, és úgy rendezi be, hogy kedves, meleg és meghitt legyen.

A családtagnak szavazati joga van a közösségben. Házvezetőséget választanak, terápiás gyakorlatok szervezésével foglalkoznak, mely olyan gondolatokat ébreszt: Kezdenek egy kicsit bízni bennem.

A MONARBAN folyó élet ahhoz szoktatja az embert, ami kint vár rá. Úgy éljék át az életet, amilyen! Minden szépítgetés nélkül. Minden könnyítés, kedves dolog, de kétlem, hogy hasznos lenne.

5-6 hónap elteltével megszabadulnak a narkós életformától, felengednek, és akkor jöttek rá, hogy most kezdődtek el igazán az igazi bajok.

Szemtől szembe kerültek agressziójukkal, félelmeikkel, kisebbségi komplexusaikkal.

Hosszú a fogyatékosságok listája. Egyetlen segítség, hogy legyőzzék önnön gyengeségüket. Teljesítsék a becsületes és egyszerű élettervet. Rájönnek, hogy hogyan lehet uralkodni az agresszivitáson, a lopást abba lehet hagyni, és meg lehet tanulni igazán, szeretni.

Számos megfejtés igazolja, hogy szerencsés lehet egy MONAROS és egy családtag kapcsolata. Ez ugyanis azzal jár, hogy elszakad a saját problémájától.

Motivációja emocionális alapokra épül. Léteznek igenis sikeres kapcsolatok is.

Számos barátom van, akik a MONARBAN ismerkedtek meg, és nagyszerűen boldogulnak a külső életben is.

De szenteljünk pár szót a MONARBAN nevelkedett gyerekeknek is.

Sok gyerek van itt, de szerencsére semmilyen ferdülést nem vettünk észre, újra tudnak mosolyogni, bíznak az emberekben.

Rémülten, a végsőkig elgyötörve érkeznek ide. Nem tudnak beszélni, vagy (de) még nem tudnak játszani sem. De néhány hónap múlva rájuk sem lehet ismerni.

A gyerekektől sem lehet elvenni az esélyt, hogy a szüleikkel legyenek, vagy szülőkké váljanak. Ezért, épp a családtagok teremtik meg a légkört. Ebben a fázisban kezdődik meg az a lassú folyamat, hogy a narkós kezdi magáénak érezni az ittléte alatt tanult viselkedési formákat és értékeket.

A családtagoknak ki kell alakítani magában az úgynevezett családtag-érzületet.

 Ez azt jelenti, hogy nem tilalmak és parancsok alapján él a MONAR házban, hanem abban a meggyőződésben, hogy valamit jól csinál, becsületesen és őszintén.

Önmagáért és másokért dolgozik. A családtag, ha minden jól megy, pozitív vonásokat ölt magára, melyek magasra emelik a közösség hierarchiájában.

A MONAROS címre jelölt családtagot értékeli a közösség. Aprólékos elemzéseknek van kitéve. Nem lehet semmilyen negatív tulajdonsága, és ki kell, hogy tűnjék néhány jobb pozitív jeggyel. A közösség döntésének egyhangúnak kell lennie, odakint a MONAROS olyan, mint az aknaszedő katona, aki csak egyszer tévedhet.

A monaros

Ez a legbonyolultabb időszak. A korábban szerzett tapasztalatai alapján kell cselekednie, felhasználva saját intuícióját, érzékenységét, alkalmazkodóképességét.

A MONAROSNAK önerőből kell megoldani a problémáját. A cselekvési programját a közösség elé kell tárnia. A MONAROS szakasz egy évig tart. Ez idő alatt meg kell tanulnia a „külvilágban” élni. Munkát kell keresnie, tudnia kell hol fog lakni, miből fog megélni. Meg kell tanulnia gazdálkodni szabadidejével. Meg kell tanulnia élni, örülni az élet különböző jelenségeinek. Ugyanakkor fel kell idéznünk, hogy semmilyen tökéletes program nem képes megóvni az esetleges visszaeséstől, attól, hogy valaki újra szedni kezdjen.

Az a narkós, aki újra kezd szedni, hiányzik a motivációja az életért folyó harchoz.

Tisztában vagyok azzal, hogy mindaz, amit elmondtam nem elegendő ahhoz, hogy tevékenységünk alapelveit valaki elsajátítsa.

Ehhez tapasztalat kell, melyre csak úgy lehet szert tenni, ha valaki részt vesz a MONAR házainknak hétköznapi életében, és részt vesz minden ezzel járó joggal és kötelezettséggel együtt.

Közös cselekvésünk segít bennünket abban, hogy mind nagyobb sikerrel hassunk azokra, az emberekre, akik megbíznak bennünk.

Emlékek és reflexiók

A narkós számára meg kellett tartani az abszcinenciát, de nem függött tőle semmi, mindent garantáltak neki. Meg kellett értenem, hogy fel kell ébreszteni a tett vágyat ezekben az emberekben. Tudom, hogy milyen nehéz ilyen tevékenységre elszánni magát az embernek.

Mivel nincs bennük semmi szervezőkészség, gyakorlatiasság, sőt többen közülük fiatal kori bűnözők.

Amikor megalakult az első MONAR ház Glasgowban, egy nagy udvarház gazdasági épületekkel, pár hektár földel, hirtelen saját birtokunkon találtuk magunkat.

Keservesen, napról napra alakult ki a MONAR közösségének gerince.

Akkor láttam meg, hogy a kiaknázatlan területek milyen hatalmas tartozéka rejlik ezekben a narkósokban.

A szó teljes értelmében partnerek vagyunk, jóban és rosszban, nem kényszerítjük rájuk a magunk nézeteit.

Visszaadtuk az ilyen szavak értelmét, mint a barátság, szeretet, őszinteség, kedvesség, a másik ember tisztelete.

Megbélyegeztük a lustaságot, hazugságot, becstelenséget.

Egyre több levél érkezett tanácstalan és kétségbeesett emberektől, akik hittek bennünk.

A valóság sürgetett. Újabb MONAR központra tettünk szert

Hosszú, egész hetes utazások, terápiás beszélgetések, sok ezer kilométer, százezer új arc.

Társaságunk a jóakaratú emberekre épít, akik szeretnének tenni valamit az ifjúságért.

Védem és megmentem a fiatalokat, s közben szembe állítom őket a felnőttekkel.

A fiataloknak és a felnőtteknek szót kell érteniük egymással. Az aktivitás, a cselekvőkészség a legfontosabb az egészben. A növekedés és a fejlődés.

Jobb a tiltakozás, ha vitatkozni lehet vele, mint a kivonulás, az apátia!

Egyszerűen a valóság iránti elkötelezettségről van szó.

A fertőzéstől a szeretetig

Bekövetkezett, ami elkerülhetetlen volt. Lengyelországot elérte az AIDS.

A MONARNAK válaszolnia kellett az új kihívásra. Nem futottunk el a HIV vírus hordozói elől, embereink nem okoztak csalódást.

Speciális oktatást szerveztünk, mert az AIDS-től alkotott tudás a nullával volt egyenlő.

Meggyőződésből és a kezeltek létszámából arra a következtetésre jutottam, hogy megnyitom az első központot a HIV vírusosok számára. Eltökéltségem háromezer folyamatosan gyógykezelt beteg bizonyította.

Nem csak a narkósokat, hanem a HIV fertőzötteket és az AIDS betegeket is szeretném védelmezni.

A MONAR nagyszerű emberekből áll. Közöttük sok hajdani növendékem is van. Néhány hónap leforgása alatt létrehoztunk Varsóban egy úgynevezett „menedéket”, az aktív MONAROSOK számára.

Minden módon védelmezzük ezeket az embereket, hogy ne kelljen híd alatt, vagy szemétdombon elpusztulniuk.

Nyilván megdöbbentő, de épp az, aki (én volnék) a narkománia ellen harcol, ma steril fecskendőket osztogat. De ezt épp azért tesszük, hogy útját álljuk az AIDS járvány terjedésének.

A meleg étel mellett talál egy olyan nevelőt, aki megfelelő pillanatban egy MONAR házba irányítja. A vírushordozó narkós, ha úgy gondolja, hogy gyógyulni akar, helyt talál a MONAR házban.

Olyan helyzeteket szeretnénk teremteni, amelyben senkit sem löknek el, és senkinek sem kell magányosan meghalnia.

Foglalkozunk a hajléktalan emberek sorsával is. Két olyan házat találtunk a számukra, ahol menedéket találnak.

A MONAR legújabb vívmánya az, hogy saját mentőszolgálatot szervezett a narkósok és a HIV fertőzöttek számára. Szervezetünk egy autóbuszra, amelybe mozgó konzultációs pontként működik, hogy eljusson olyan helyekre is, ahol nincs MONAR.

A szeretethez, az emberséghez vezető út számukra épp olyan hosszú lesz, mint a narkósé a gyógyulásig. És csak kevesen szabadulnak meg a szenvedélytől.

Ám szerencsére, ahogy mondani szokás, a kutya ugat a karaván halad. Amíg futja energiánkból, alkotni akarunk.

Lengyelországban nagyjából a 70-es közepétől kezdett terjedni a narkómánia.

Sopotban egy vegyészhallgató a mák szárából egy egyszerű technikával narkotikumot vont ki. Ez a szer valóban tartalmazza a heroin, a morfium és más anyagok alkaloidáit.

Már jóval korábban is használtak narkotikumokat. Lengyelországban a 60-as évek felé a lázadó hippi mozgalom követői kezdték szedni  Ez a jelenség arról szólt, hogy lázadásukat a hosszú hajjal, feltűnő viselettel vagy inkább bódító szerekkel hangsúlyozzák.

A nagyobb arányú narkómánia néhány évvel később jelentkezett. Csúcsra pedig a legnagyobb társadalmi-politikai válság idejére, 1980-81-re esett.

Néhány év múlva pedig egészen megdöbbentő dolog történt: mintha kevesebben lettek volna a heroinisták.  

Nehéz lenne értelmes magyarázatot adni, mi állította meg a pusztítást. Mint általában ennek is sok oka lehet.

Bizonyosan nagy szerepet játszott a fenyegető veszély visszaszorításában a MONAR, amely terápiás tevékenységet fojtat.

A 80-as évek fiataljai tudták mivel fenyeget a narkózás, nem úgy mint kevésbé tudatos elődeik a 70-es években.

Jó 20 évvel ezelőtt a narkómánia csak nyugaton jelentett problémát. A Szovjetunió nyomában haladó szocialista szerkezetében ez nem lehetett kérdés. Ideológiailag idegen volt.

Megérinteni az emberiséget

Ha egy fiatal tudatosan úgy dönt, hogy elhagyja az otthonát, ahol nem tapasztalt megértést, ezzel azt fejezi ki, hogy nem akar elfogadni egy általa nem kívánt rendszert.

Az otthontalanság rettenetes, fájdalmas dolog.

Bizonytalan a lélek és elindul tekintélyt keresni. De a segítő kéz, amelyre rátalál, gyakran függőséghez segít csak hozzá. Alkohol vagy narkotikum formájában.

Társadalmi probléma, amit nem lehet nem észre venni.

A függőségből kivezető utat a MONAR házakban meg lehet találni. Az alkalmazott terápiát maguk a csoportok alakították ki. Szigorú elveken alapulnak ki.

Ezek az abszcinencia, korai felkelés, közös munka, tanulás.

Sok siker után a MONAR elérte, hogy két menedék alakuljon a HIV vírus hordózói számára.

A MONAR, valamint a MUNKA ÉS SZOCIÁLPOLITIKAI MINISZTÉRIUM közös törekvése menedékhelyek lokalizására vonatkozott. Meg kellett alakítani a beteg emberek közösségét, és biztosítani kell nekik a méltó életet.

Az élet szponzorai

Az ember nem születik narkómániásnak, a helytelen nevelési módszer következtében válik azzá.

De vannak igazi nagylelkű emberek, akik a MONAR egyéb pácienseit is szponzorálják.

Volt példa, hogy Lengyelországot végleg elhagyó emberek a MONAR-ra (közösségeire) hagyták házaikat. Vannak önzetlen és áldozatkész emberek, de az AIDS társadalmi méretű betegséggé válik, minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy hatókörét korlátozzuk.

Jó magamnak Marek Kotanskinak sok kellemetlen kérdéssel kellett szembenéznem.

Hogy iszákos vagyok, hogy narkózom, hogy kiszámíthatatlan ember vagyok, aki mindenbe bele akar szólni.

Igen, kiszámíthatatlan vagyok, főleg ha véghez akarok vinni valamit. És ha másokról van szó.

Igaz, van egy lakásom, de semmilyen rendszert nem használtam ki. Soha nem használtam ki a fiatalokat és ne gázoltam bele a fiatalok lelkébe.

Bár igaz, hogy a fiatalság érzékeny, de egoista, lapos, pofátlan és néha tényleg személytelenül hülye.

Ezért néha tényleg elmegy a kedvem a fiataloktól. Olyasféle lelkesülés ez, mint az, hogy az ifjúság mindenre képes.

A gyógyulás hite

A MONAR iroda szerény és jellegtelen. Megnyugtató.

Marek Kotanski szereti a harcot, főleg ha másokért folyik. Egy betegsége van a munka.

Nehezen viseli az emberekkel való örökös vívódást, a tolerancia általános hiányát, amit a narkósok és a HIV vírusok miatt viselnie kell.

Néha kételkednem kell az emberekben, elveszítem az emberi jóságba vetett hitemet.

De ez ugyanakkor belső harcra ösztönöz. Arra, hogy megszerezzem azt a frontot, ami a rászorulókon segít.

A választásokon jelöltettem magam és országos mércével is jó eredményt, vívtam ki.

Két szervezet elnöke vagyok, és nem igyekszem politikai tőkét kovácsolni eddigi tevékenységemből.

A társadalom nevelése több nemzedék munkája.

Az önfeláldozás a pszichoterápia legjellegzetesebb vonása. Az embereknek kell szentelnünk magunkat. Mindent meg kell tenni, hogy egyedül is tudjanak élni.

A narkómániát legtöbben gyógyíthatatlannak tartják, jóban, rosszban velük kell lenni, még a nagyon nehéz pillanatokban is.

Tevékenységre kell ösztönözni őket.

Nekünk a MONARBAN nincs műtőasztalunk, nem röntgenezünk.

A mi terápiánk az egészséges lélek hatása a beteg lelkére.

Ha az ember valóban szeret és a másik embernek, szenteli magát, ez a hatalmas siker kulcsa. A narkósok megérzik, ha valaki figyel méltóságukra, kezét nyújtja nekik, barátjuk akar lenni, akkor kimozdulnak a birokjukból.

Életük, kitaszítottságuk szinte mindenkit taszít.

Tehát nem sokan képesek olyan emberekkel dolgozni, akikben ördög munkálkodik.

Ezért nehéz olyanokat találni a MONAR házban, akik lelkesen dolgoznának.

Az AIDS betegségével megjelölt embereket az egész világon elfogadják és segítenek nekik minél tovább élni.

 Fiatal rendőrök, biztonsági emberek is jelentkeztek, hogy ők is tenni akarnak ez ügyben.

Sok üzletember is megkeresett, hogy támogatná a szervezetünket.

Találkozót szerveztünk, hogy megbeszéljük az együttműködés alapelveit.

Az említett csoportoknak rendelkeznie kell mozgási lehetőségekkel, jogi státusszal és olyan jogosítványokkal, amik megilletik őket.

Meg kell kockáztatni egy olyan hálózat létrehozását, amely együttműködik az INTERPOLLAL.

Tudni kell, hogy hatalmas szállítmányok lesznek és hatalmas maffia fog kibontakozni.

Ráadásul bejönnek a piacra a még jobb specialisták, akik esetleg nemzetközi ügyekkel foglalkoznak majd. Nem küzdhetünk többet amatőr módszerekkel.

A VIKTORIA – KOTAN egy minta és ajánlat azoknak az embereknek, akik nem képesek élni, akik például egy MONAR házból már nem képesek visszatérni a társadalomba, mert félnek. Ajánlat lehet olyanok számára is, akik 10-15 év után kijönnek a börtönből, teljeséggel képtelenek alkalmazkodni, nincs hova menniük, senki sem várja őket, pedig szeretnének normális életet élni.

Ajánlat egy olyan fiatalnak, akit megtört az élete, és egészen más minták szerint akar élni.

Igazságban és toleranciában.

Amikor azt mondtam, hogy létrehozok egy MONAR-t, azt jelentette, létrehozok egy független szervezetet, amely soha nem fogja eladni magát.

Én soha sem adtam el magam a kommunistáknak, és nem köteleztem el magam a szolidaritásnak sem.

Eladtam magam, viszont azoknak az embereknek, akik segítségre szorulnak, és mindig konkrétan csak velük vagyok.

Igyekszem tisztelni azokat, akik segítenek nekem.

Az anyagi eszközöket a VIKTORIA-KOTAN megépítéséhez egy általam létrehozott alapítványból fogjuk meríteni.

A fő célja, hogy felépítse és kiterjessze ezt a VIKTORIA-KOTAN nevű várost, minden rászoruló számára.

Azon kívül ez egy nemzetközi város lesz: lesznek benne németek, svédek, oroszok.

Van egy megbízottam az Egyesült Államokban, aki szintén nekilát a pénzgyűjtésnek.

Azt gondolom, hogy ez az alapítvány még sok dolgot tud csinálni. Jót! Jól!