ÖNISMERET

§Énkép, önértékelés, énvédő manőverek

§Önismeretszerzés módjai

Az önismeret

•    A világ megismeréséhez önmagunk megismerésén át vezet az út („Gnóthi szeauton”).

•    Az ember nem tárgya sorsának; - környezetét, körülményeit alakító aktív személyiség.

Önfejlesztő erői képessé teszik: átélt élményei konstruktív feldolgozására, képességei kibontakoztatására, céljai elérésére.

•    Önismeret tartalma:

-   ókorban: képességek, célok tudatos számbavétele

-   XX. sz. első fele (Freud): tudattalan vágyak feltárása

-   ma: emberi kapcsolatokon keresztüli „én-átélés”, társak szerepe az önismeret szerzésében

•    Az önismeret szintjei:

-    felszínes szint: adottságaim, képességeim, tudásom, ismereteim, érdeklődésem, céljaim, akaraterőm, kitartásom, kudarctűrő képességem

-    mélyebb szint: érzéseim, viszonyulásaim, indítékaim, vágyaim, viselkedésem-szándékaim összhangja

-    társas szint:

• meg tudok-e felelni az irántam támasztott követelményeknek,

• milyen vagyok különböző társadalmi szerepeimben,

• milyen hatást váltok ki másokból,

• összhangban van-e a mások által rólam visszajelzett kép az önmagamról kialakított képpel

Énkép, önértékelés, énvédő manőverek

•    Éntudat, énidentitás: Tudatában vagyunk saját személyiségünknek. Pontosan tudjuk annak határait; fiktív személyi szféra vesz körül minket. Ha idegen lép be: hátrébb húzódunk.

De: Ha intim partner: a határ elmosódik.

Énünk része-e?

Ø saját nyálunk? ¨ szánkban – és pohárba köpve?

Ø a másik ember nyála intim kapcsolatban?

Ø fájós fogunk? ¨ a szánkban – és a köpõcsészében?

•    Az identitás fejlõdése:

Serdülõ feladata azonosságtudatának, egyéni identitásának kialakítása: „Ki vagyok én, merre tartok?”

û  Identitáskrízis: Amikor az egyén kételkedni kezd magában („Ki vagyok én?”)

û  Moratórium: Hosszabb-rövidebb ideig tartó állapot, amikor az egyén aktívan keresi a válaszokat, de még megoldatlannak találja a szülei rá vonatkozó tervei és saját érdeklődése közti konfliktust.

û  Identitását elérő személy: Aki elkötelezte magát egy nemi identitás, egy foglalkozás, egy ideológiai világnézet mellett. Felülvizsgálta családja nézeteit és azokból elvetette az identitásához nem illőket.

û  Korai zárás: Az elkötelezettség vállalása tekintélyi alapon, krízisélmény és a moratórium állapota nélkül. (Pl.: Megkérdőjelezés nélkül elfogadta családja vallását.)

Saját identitásunk kialakításához szükséges egy bizonyos távolság a családtól, - ám a túl nagy távolság már hátráltatja fejlődésünket.

•    Énkép: önmagunkra vonatkozó észlelések rendszere. A gyermekkor során alakul ki („tükrözött én”).

 •    Önértékelés: Alakulása a szülők nevelésének hatásától függ.

Ø   Pozitív önértékelésű egyén:

Családja szeretetteljes, meleg, elfogadó légkörű volt. Sikerek hangsúlyozása és a jutalmazás dominált.

Elkerülő (represszor) viszonyulás jellemzi őket:

-     kevésbé veszik észre saját negatív tulajdonságaikat

-     nem nagyon érzékenyek a külső vészjelzésekre

-     jó viszonyra törekszenek környezetükkel

-     konfliktusokat hajlamosak elsimítani

-     képesek jól beilleszkedni a közösségbe

Ø   Negatív önértékelésű egyén:

Feszült légkörű, türelmetlen, túl követelő család.

Hibák hangsúlyozása és a büntetés dominált.

Kiélező (szenzitizátor) viszonyulás jellemzi őket:

-     saját negatív tulajdonságaikat felnagyítják

-     érzékenyek a környezet negatív jelzéseire (kiélezik azokat)

-     ingerlékenyek, védekezésre-támadásra készek

-     nehezen alkalmazkodnak.

 •    Igényszint: énképünknek megfelelő elvárásunk saját teljesítményeinkkel szemben.

Igényszintnek megfelelő teljesítmény = siker

Igényszintnél alacsonyabb teljesítmény = kudarc

Sikerek hatására ¨ igényszint nõ

Kudarcok hatására ¨ igényszint csökken

Magas teljesítményigényû tanulók:

ØJövõbeli teljesítményeiket illetõen optimisták

ØKudarcaikat erõfeszítés hiányára vezetik vissza

ØSikert belsõ okoknak tulajdonítják

Alacsony teljesítményigényû tanulók:

ØJövõbeli teljesítményeiket illetõen pesszimisták

ØKudarcaikat képességbeli hiányosságaikra vagy a     balszerencsére vezetik vissza

ØSikert külsõ okoknak tulajdonítják (szerencse)

•    Énképvédő manőverek – elhárító mechanizmusok

Lelkiismeretfurdalás: Az énkép és a viselkedés közti disszonancia feszültsége. ¨ A lelkiismereti konfliktusból kiutat keresünk.

Lehetõségek:

Ø  Énkép változtatása negatív irányba (önző, gyáva, alávaló)

Ø  Pozitív énkép fenntartása (véletlen, most az egyszer, soha

Ø  Elhárító mechanizmusok alkalmazása (Freud és A. Freud):

•  elfojtás: Magunkról alkotott jó véleményünkkel ellentétes vágyakat kiszorítjuk a tudatból (elfelejtjük).

•  tagadás: Kellemetlen tudattartalmak nem létezőnek nyilvánítása (pl: haláleset: „Ez nem lehet igaz!”)

•  racionalizáció: Hibáinkat nem tagadjuk, de megmagyarázzuk.

A helytelenről bebizonyítjuk, hogy helyes, a feketéről, hogy fehér. (Rossz jegy oka: tanár érthetetlen magyarázata, vagy a hőség, a balszerencse, …stb)

•     projekció (kivetítés): Önbecsülésünket úgy próbáljuk menteni, hogy elfogadhatatlan indulatainkat a másikba „látjuk bele”, mintegy rávetítjük. („Nem én nem szeretem őt, hanem ő nem szeret engem.”; szálka - gerenda)

•     regresszió (fejlődésmenetben való visszaesés): Mivel a testvérféltékenység nem elfogadható dolog, ezért a nagyobbik testvér kisbabás pózokat vesz fel, vagy visszaesik egy korábbi szintre (újra bepisil), így oldja fel rossz érzéseit.

•     reakcióképzés: gonoszságot leplező jóság

Pl.: Egy anya nem szereti igazán gyermekét, de ezt az érzést képtelen magának bevallani. ¨ Erején felül bizonyítja, hogy õ jó anya: túlóvja, túlvédi, kényezteti.

Az önismeretszerzés módjai

•    A többi ember véleményének hasznosítása:

-     Metakommunikációs jelzéseik helyes értelmezése.

-     Őszinte, segítő barátokhoz, csoportokhoz tartozás.

•    Önmegfigyelés

•    Kritikus helyzetekben: szakember felkeresése (pszichológiai tanácsadás)

•    Önismereti igény ¨ önismereti csoportban való részvétel

és pszichológiai írások tanulmányozása...