I. Családi videotréning

1. A módszer keletkezésének története

A hetvenes évek közepén egy, nehezen kezelhető gyerekek számára fenntartott bentlakásos intézményben a munkatársak mélyrehatóan foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogyan tudnák a gyerekek külső szociális környezetét, például a hozzátartozókat az intézményben folyó kezelésbe intenzívebben bevonni. Az idő tájt a szakirodalomban éppen tárgyal rendszerszemléletű megközelítés alátámasztotta ezeket a megfontolásokat. E gondolatok a gyakorlatban kísérleti lakócsoportok kialakításához és beindításához vezettek. A pedagógusokat az újonnan induló lakócsoportokban arra kérték, hogy egy esetfelelősi rendszert alakítsanak ki, valamint építsék ki és ápolják a külső kapcsolatokat, például a családdal vagy az iskolával. Ez a rendszer magában foglalta az egyes gyermekek gondozását csakúgy, mint a családi és intézményi kontextusok kézben tartását. A gyors siker nyomán a külső kapcsolatfelvétel lehetőségét a rákövetkező két évben bővítették, és széles körben kipróbálták. Az esetfelelősi rendszerből adódó másik gondolat egy napközi kialakítása volt. A szülőknek aktívan részt kellett venni a kezelési folyamatban. Elkezdték tudatosan alkalmazni a verbális és nonverbális kommunikációt. C. Trevarthen videofelvételek segítségével vizsgálta az anya és gyereke közötti „első kapcsolatot”, illetve a kapcsolaton belüli spontán interakciókat. Képről képre elemezte a felvételeket, és azt állította, hogy a babák a nonverbális kommunikáció révén az első pillanattól kezdve irányítják a kapcsolatot. Akkoriban az az elképzelés uralkodott, miszerint a pedagógusok viselkedésének hatnia kell a  gyerekek kapcsolati készségeire, valamint mintául kell szolgálnia szülők számára. Néhány évnyi sikeres munka után, a jelentkezők számának folyamatos növekedése miatt bővítették a napközik. Egyre gyakrabban jelentkeztek kisgyereke családik, akiket a pedagógusok otthonukban kerestek fel a kamerával. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a „felvételekkel és az elemzéssel a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt lehet segíteni. 1985-ben egy külön alapítvány jött létre Orion néven a módszer továbbfejlesztésére. A holland Szociális, Egészségügyi és kulturális Minisztérium megbízásából az Orion-módszer alapján 1985-től öt kísérleti projektet valósítottak meg. „Családi videotréning: a segítséget ott kell nyújtani, ahol a leginkább szükség van rá.” (1988. október).

2. A családi videotréning általános jellemzői

• A videotréning a család otthonában történik.
• A családban élő gyerekek 12 évnél fiatalabbak.
• Az aktuálisan átélt és az itt és most jelentkező nevelési kérdésekhez kapcsolódik.
• A szülők segítségkéréséhez kapcsolódik.
• Rugalmasan igazodik a szülők számára is érthető, elérhető és rövidtávú célokhoz.
• A videó, mint eszköz alkalmazása áll a középpontban.
• A hangsúly eleinte a videofelvételek segítségével történő pozitív visszajelzésen (video feedback) van. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek és a szülők közti interakciók pozitív pillanatait emeljük ki.
• A tréner és a szülő együtt alakítják a visszajelző ülést.
• A tréner része lesz a családban zajló folyamtoknak.
• A tréner feladata a szülők aktivizálása és nem a kompenzálás.
• Rendszerszemléletű ismeretekre támaszkodik.
• Alkalmazható olyan sokkproblémás családoknál is, ahol komoly nevelési nehézségek vannak, és egy vagy több gyereket a családból történő kiemelés veszélye fenyeget.

2.1 Javallatok, ellenjavallatok és célkitűzések

Javallatok, a videotréning alkalmazásának általános feltételei:

• A család vagy más olyan elsődleges rendszer részvétele, amelyben ésszerű mértékben jelen van a kötődés és a kontinuitás, és a rendszer határai felismerhetőek.
• Az érintett személyek hajlandók arra, hogy a nevelői magatartásukra reflektálnak, és azt szeretnék, hogy a gyerekkel való kapcsolatuk pozitívan változzon.
• A családban élő gyerekek életkora 0-12 évig változhat. 12 éves korig túlnyomórészt a szülők felelősek a családtagok közötti kommunikációért és interakcióért, ezért a videotréningben és különösen a visszajelző üléseken a szülők állnak a figyelem középpontjában.

Ellenjavallatok, nem alkalmazható a videotréning:

• Olyan szülőknél, akik gyereküket alapvetően és megmásíthatatlanul elutasítják.
• Olyan szülőknél, akik alapvetően és következetesen elutasítják a segítséget.
• A gyermek(ek) számára szélsőségesen fenyegető családi helyzetekbe, pl. gyermekbántalmazás.
• A szülőknek olyan személyiség problémájuk van, ami a konstruktív együttműködést kizárja.
• Olyan szülőknél, akiknek nem áll módjukban a megbeszélt időpontokat folyamatosan betartani.

Célkitűzések, egyéni erőforrások (újra)aktivizálása

• Pozitív kapcsolatok erősítése, ami lehetővé teszi a sikeres nevelés és az egészséges szocioemocionális fejlődést.
• Fejleszti és aktivizálja a probléma megoldási képességet.

3. Családi videotréning filozófiája

1. A nevelés (erőforrások fejlesztése)
2. Kommunikáció
3. Interakció

A nevelést és a kommunikációt nem lehet egymástól függetlenül szemlélni, mivel a nevelés a kommunikáció révén valósul meg. A kommunikációs és nevelési problémák megoldás-orientált megközelítésében az interakció játssza a legfontosabb szerepet, tehát:

• az interakció köti össze a nevelést és a kommunikációt
• az interakció teszi láthatóvá a kapcsolatot
• az interakció teremti meg a pozitív változás lehetőségét.

Az interakció központi helyet foglal el videotréning filozófiájában, mivel a kommunikációs rendszeren belüli szülőket és gyerekeket egymást kölcsönösen befolyásoló és interakcióban álló személyeknek tekinti. A nevelési helyzetet a kölcsönösség jellemzi. Kulcsfogalmak: a kölcsönös elfogadás és az elismerés, valamint az empátia és a bizalom. A szülők és a gyermekek egyaránt fejlődnek, a nevelés felelőssége a szülőkre van hagyva. A szülők olyan feltételeket biztosítanak, amelyben a gyerek megtapasztalja:

• a biztonságot, a „megtehetem” értelmében,
• a kompetenciát, a „meg tudom csinálni” értelmében,
• az autonómiát, a „magam meg tudom csinálni” értelmében.

Ezzel támogatják a gyermek személyiségfejlődését.

3.1 A családi videotréning alapelvei

1. A módszer középpontjában a szülő-gyermek interakció során kialakuló sikeres kommunikáció áll

Nem az a feladat, hogy a szülőket a problémás viselkedéssel szembesítsék, hanem empátiás megértés és figyelem révén bizalmi légkört alakítsanak ki, a szülő kérése nyomán értse meg, miben van szüksége segítségre. Változás akkor következik be, ha a szülők a pozitív kommunikációt lehetővé tevő viselkedésüket a videofelvételen felismerik, így az a tudatos reflexió révén fokozatosan elmélyülhet és bővülhet.

2. Minden gyermek kezdeményezi a kapcsolatot

A kapcsolat felvételére irányuló kezdeményezést tehát nem csak a felnőttől indul, hanem sokkal inkább a szülők és gyermek közötti kölcsönös kapcsolatban jelenik meg.

3.  A szülői segítségkérés a gyermekkel való jó kapcsolat iránti vágyat fejezi ki

A segítségkérés proaktív cselekvés, mely magában hordozza pozitív változás iránti vágyat.

4. A családi videotréning célja a szülők és gyermek kommunikációs lehetőségeinek bővítése saját természetes környezetükben

Az interakció során a sikeres kommunikáció áll a középpontban.

5. A jó interakciós légkört tekintjük a gyermek egészséges, szociálisé s emocionális fejlődésének alapjának

A nevelés egyik célja a gyermek személyiségfejlődésének elősegítése.

6. A videó, mint visszajelző eszköz, hozzásegít ahhoz, hogy a fent említett 5 kiindulópontot a gyakorlatban megvalósítsuk

A videó felvételek segítségével a kommunikációs helyzeteket vizuálisan megfigyelhetjük, utólag elemezhetjük és visszajelzést adhatunk.

7. A tréner pozitív és aktivizáló magatartása alapvetően fontos ahhoz, hogy a segítségnyújtás sikeres legyen

A tréner a videotréning kezdeti szakaszában világosan felismeri a problémát, amit a család átél. A felismerés révén a szülők úgy érzik, nehéz helyzetükbe megértik őket. Ez egyben lehetőséget teremt arra, hogy a családdal együtt pozitív viselkedésű alternatívákat tudjanak kidolgozni. Ennek célja nem egyszerűen csak az, hogy a szülők igyekezzenek megváltoztatni kommunikációjukat, inkább arról van szó, hogy ezzel párhuzamosan a szülők önbecsülésének annyira meg kell erősödnie, hogy képesnek érezzék magukat önerejükből a rossz körforgás megtörésére.

A videotréning így az önértékelés módszere. Olyan segédeszköz, melynek segítségével a nyelvi és gondolati szint kiegészülhet egy vizuális szinttel. Ez segít bővíteni a szülők lehetőségeit és erőforrásait.

II. Módszertan

• A videotréning rövid, intenzív, a család otthonában zajló segítési forma, nevelési és kommunikációs problémákkal küzdő szülők számára.
• A videotréning a szülők kommunikációs képességeire helyezi a hangsúlyt, amelyek a videó segítségével világosan láthatóvá és továbbfejleszthetővé válhatnak.

A videotréning módszer a szülő-gyermek interakció szintjén dolgozik, és lényeges elemként kezeli a testnyelvet.

Tréning

Tréningről beszélünk, melyet ahelyett hogy problémákról vagy a megoldásokról beszélnénk, a szülőkkel együtt megnézzük az interakció, így a szülők lehetőséget kapnak, hogy alternatívákat fedezzenek fel addigi viselkedésükre, és ezeket kipróbálják gyakorolják. A tréner felveszi a családot „gyakorlás” közben, aztán kiválaszt bizonyos képeket, amiket kompetenciájának megfelelően elemez. Fel kell tárni az erősségeket, és ezek aktivizálására bíztatni a szülőket.

Otthon

Az események színhelye, nem terápiás szoba, ahol a szülők nyomasztóan szembesülhetnek azzal, milyen nehézségeik vannak. Az otthon a mindennapokat jelenti, természetes otthoni környezetben képet kapunk a szülők lehetőségeiről és gyenge pontjairól. Kulcsfogalmak: a szülők és a gyermek természetes lehetőségei az otthoni szituációban.

Videó

A videotréning során a szülők aktív résztvevők. Sikeres kapcsolati pillanatokban látják magukat a gyerekkel. Cél a tudatosság felébresztése, és ez a tudatosság lehet az alapja az alternatív viselkedési módok kipróbálásának. Kulcsfogalmak: tudatosság, feszültség, az aktivizálás és az alternatív viselkedési módok.

1. A videotréning folyamata

1.1 Beutalás/Jelentkezés

Az intézmények a videotréninget integratív módszerként ajánlják. Használható a korai fejlesztésben, gyermekifjúsági és felnőtt tanácsadáson, óvodákban, a gyermekvédelem területén, a nevelőotthonokban, valamint a gyermek és ifjúsági pszichiátriában. Kérhető beutalással is a gyámság részéről.

1.2 Szűrés

Ezzel a módszerrel olyan szülők élhetnek, akiknek gyermeke(i) 0-12 éves(ek), és akiknek valamelyik gyermekükkel kapcsolatban nehézségeket okoznak a következők:

• olyan kapcsolati problémák, amelyeket, pl. autisztikus nyomások, siketség, beszédfejlődési zavarok okoznak
• szervi, és nem szervi okokból eredő fejlődési elmaradás
• hiperaktivitás
• táplálkozási zavarok
• sokat sír a gyermek
• alvás zavarok
• iskolai problémák
• óvodai gondok
• szociális, emocionális problémák
• külső elhelyezés után a családba való visszakerüléskor mutatkozó nehézségek
• sok problémás családok, ahol a gyermeket védelembe vették.

Alkalmazható még olyan családoknál is:

• nem régóta vannak együtt,
• egyedül nevelik gyermeküket, illetve
• valamilyen képességbeli gyengeség, vagy
• intellektualizálás miatt

csak nehezen tudják helyreállítani a korábban sikeres kapcsolatot a gyermekkel. A szűrés után kapcsolatfelvételre már az érintett család otthonában kerül sor.

1.3 Az első beszélgetés és a módszer ismertetése

Probléma megismerése, részletes kifejtése, konkrét segítségkérés, útmutató a videotréning terv kidolgozásához, megismerkedés a módszerral.

1.4 Első felvétel: a lehetőségek felmérése

Az első felvétel alapján a lehetőségek és erős pontok kiemelése, amelyeket a visszajelző ülésen kiemelnek, kidolgoznak és továbbfejlesztenek.

1.5 Gondozási terv

A tréner a szülőkkel együtt egy séma segítségével gondozási tervet készít. A terv egy irányvonalat határoz meg.

Segítségkérés: - szülők

                        - intézmény

                        - a szülők célja.

Lehetőségek felmérése és munkahipotézis: - a felmérés eredménye

                                                                     - munkahipotézis

Cél

Időterv és fókusz

Eredmény

Értékelés

1.6 A tréning

Videofelvétel készítése és elemzése a visszajelző ülésen. A család maga dönt, milyen szituációról készüljön a felvétel. Jobb mindennapi helyzeteket választani. Rendszerint kéthetente készül felvétel, ami 5-10 percig tart, és a visszajelző ülésre a köztes heteken kerül sor, melyre a tréner a film előzetesével készül. Kiemeli a helyes szülői magatartást. A szülők probléma-centrikussága egy interakciós folyamat során lépésről-lépésre alakul és a megoldások kerülnek a középpontba. A tréning átlagosan 6-9 hónap, de maximum egy év.

1.7 Befejezés

Az utolsó visszajelző ülésen a tréner képek segítségével áttekinti a tréning folyamatát, és bemutatja a konkrétan elért célokat.

1.8 Utánkövetés

Három hónappal a tréning befejezése után kezdődik. Érdeklődés az aktuális helyzetről és ismétlés 6, 12, 24 hónappal később.

2. Módszertani segédeszközök az elemzéshez

A sikeres interakció alapelvei

1. A szülők követik a gyermekek kezdeményezéseit: figyelik és felismerik azokat.
2. A szülők fogadják és megerődítik, ha a gyerekek magukhoz ragadják a kezdeményezést. A szülők elismerik a jelzéseket azzal, hogy a gyermekre reagálnak.
3. A szülők helyeslőleg (pozitívan) építik fel az interakciót. A gyermek pozitív kezdeményezéseivel való egyetértésüket verbális és nonverbális módon fejezik ki.
4. A szülők gondoskodnak arról, hogy minden családtag kölcsönös, váltakozó irányú figyelemben részesüljön. A kölcsönösség olyan alapelem, ahol egy interakción belül a mindenkori résztvevők felváltva végeznek kompetens cselekvéseket. Itt a felváltva „sorra kerülés” a fontos.
5. Általában a szülők vezetik/irányítják az interakciót. Ők viselik a felelősséget a gyermekeikkel való interakcióért.

III. Elméleti alapok

1. Rendszerszemlélet a családi videotréningben

• Egészlegesség: az egész több mint részeinek összessége.
• Interdependencia: a részek egymástól függnek, egy rész megváltozása megváltoztatja az egész rendszert.
• Hierarchia: a rendszerek és alrendszereik hierarchikusan kapcsolódnak egymáshoz.
• Kibernetikai elv: a rendszer önmagát irányítja.
• Interakció a környezettel: nyitott rendszerről van szó, amely a környezettel interakcióban áll.
• Alkalmazkodási képesség: a rendszer alkalmazkodik.
• Ekvifinalitás/multifinalitás: az ekvifinalitás (azonos célúság) azt jelenit, hogy ugyanazt a végcélt több úton el lehet érni< a multifinalitás (többcélúság) pedig azt, hogy a különböző utak nem feltétlenül vezetnek ugyanahhoz a célhoz.

2. A sarokkő-modell

A „sarokkő-modell” Guy Schepers videotréner praxisának tapasztalatai alapján fejlődött ki; más videotrénerekkel való szupervíziós kapcsolatok és tudományos kutatások révén. Később a Claudia Königgel való közös munka során a modell továbbfejlődött. A Schepers-König modell négy todumányterülethez kapcsolódik. Ezek a „sarokkövek” a következők: az etológia, a kommunikáció-elmélet, a pedagógia és a pszichológia.