3. A család
A családi videotréning a család otthonában zajlik, ahol a kommunikáció révén a nevelés is történik.
3.1 A kommunikáció és az interakció
A humánteológia
A humánteológia a nonverbális viselkedés eredetét kutatva az emberi interakció területén vizsgálódott. Intenzív kutatások eredményeképpen kiderült, hogy a nonverbális veselkedés biológiai alapokon nyugszik, vagyis az ember veleszületett viselkedésmintákkal jön a világra.
I. Eibl-Eibesfeldt interkulturális kutatásai nyomán azt állította, hogy bizonyos kifejezésminták minden kultúrában azonosak. H. és M. Papousek és C Trevarthen a szülők és a csecsemő, valamint az anya és a csecsemő közötti korai interakciós formák intenzív megfigyelését és a viselkedés mikroanalízisét végezték.
Ezek a tudományos kutatások, amelyek behatóan foglalkoztak az emberi interakcióval, értékes alapot szolgáltatnak a családi videotréning módszerének alátámasztására. Eredményeiket a gyakorlatban is felhasználjuk a videofelvételek elemzése során. Innen származnak a kapcsolatok elemzésének sémájában a nonverbális igen/nem-sorozatok. H. és M. Papousek és C Trevarthen kutatásainak eredménye az alábbi három axiómában foglalható össze:
- A gyermek folyamatosan spontán kezdeményezéseket indít, hogy kapcsolatba kerüljön a számára fontos (referencia) személlyel.
- A referencia-személy rendszeresen visszajelzi a kezdeményezések fogadását.
- A visszajelzés újabb kezdeményezéseket hív elő, így jön létre az interakció.
Ez az interakció az szülők és a gyermek közötti egyeztetés alapján jöhet létre. A családi videotréningben úgynevezett igen-sorozatról beszélünk, mikor a szülők fogadják, támogatják és megerősítik a kezdeményezéseket. A sorrend megfigyelése, valamint a gyerek irányítása révén lehetőség nyílik a pozitív nevelésre, s ezzel a gyermek kedvező irányú fejlődésére.
Az interszubjektivitás
C. Trevarthen szerint a gyermek és az anya kölcsönösen érzékenyen követik és megválaszolják a másik arcjátékát. Trevarthen az interszubjektivitás fejlődésében két stádiumot különböztet meg:
Az elsődleges/primer interszubjektivitás: minden gyermek rendelkezik azzal a képességgel, hogy szomatikus és affektív hangulatait veleszületett kifejezési formák, pl. gesztusok és arcjáték segítségével kifejezze. A z érzékeny szülő felismeri és fogadja a gyermek jelzéseit, és a interakciós minta révén, egy bizonyos ritmust és jelentést követve fenntartja őket.
A másodlagos/szekunder interszubjektivitás: körülbelül kilenc hónapos korukra a gyermekek kooperatív magatartást alakítanak ki a környezetükkel szemben. Ez a szülők és gyermekek közötti emocionális egyeztetés folyamata során lassan sajátítható el. A referenciaszemély ebben a fázisban közvetítő a gyermek affektív reakciója és a környezet között. A fejlődés során e két szint egymásra épül, és kölcsönösen feltételezi egymást. A gyermek aktivitásához ugyanúgy hozzátartozik a másik fél is, aki a kezdeményezéseket hasonlóképen észleli.
A Papousek-féle intuitív kommunikáció
H. és M. Papousek megállapították, hogy a szülők intuitív didaktikai viselkedési programmal rendelkeznek, ennek révén képesek a csecsemő még korlátozott észlelési és kifejezési képességeit támogatni és megerősíteni.
A szülők az alkalmazkodó viselkedés terén óriási repertoárral rendelkeznek, mellyel a gyermek számára a szülői viselkedést érthetővé teszik. A mimikai reakciók variációs skálája csecsemőknél minimális, ezért a referenciaszemélyek mimikájukat érthetően formálják, hogy egymástól jól megkülönböztethető jeleket adjanak.
Karsten Hundeide emocionális-expresszív párbeszéde
Karsten Hundeide rámutat, hogy az „emocionális-expresszív párbeszéd”, amely a gyermek születésétől fejlődni kezd, döntő fontosságú interakciós készségeinek fejlődése szempontjából. Az emocionális-expresszív párbeszéd valamennyi fejlődési szakaszban a kommunikáció alapja. A gyerekek emocionálisan gondolkoznak és tanulnak.
A szülő-gyermek interakció következésképpen dinamikus, folyamatosan alkalmazkodik a mindenkori interakciós helyzethez. Az alkalmazkodás nyomán a szülők és a gyermek között kialakul egy stabil interakciós minta, amelyben az interakció résztvevői bizonyos szokásokkal élnek, pl. barátságosak és nyitottak, vagy inkább agresszívek és elutasítóak a gyermekkel. A megítélést az alábbiak határozzák meg:
- a szülők és gyermek közötti érzelmi kapcsolat,
- a kölcsönös elfogadás,
- a kölcsönös bizalom és
- az egymás iránti szimpátia.
A pozitív beszélgetés megteremti a gyermek egészséges szocio-emocionális, kognitív és beszédfejlődésének az alapját. Az igen-sorozat abban különbözik a nem-sorozattól, hogy ott hiányzik a pozitív, egyetértő testnyelv által közvetített megerősítő válasz, valamint a szülők és a gyermek(ek) nem követik egymást, így nem jön létre egyeztetés.
Jacobson funkcionális nyelvészete
A kommunikáció-elméletben létezik egy olyan alapvető irányzat, amely az emberek közötti kommunikációt rendszernek tekinti. E felfogásban a nyelv továbbító szerepet tölt be, mely több tényezőt foglal magában. E tényezők mindegyiknek specifikus funkciót kell betölteniük.
A tartalom és a jelentés közvetítésekor több okból állhatnak elő kommunikációs zavarok. Ha a szülők és a gyermek között ilyen zavar lép fel, a funkciók elemzése segíthet ezek felismerésében és feldolgozásában. A nevelés a kommunikáció révén történik, így a sikeres kommunikáció érdekében az említett funkciók fontos szerepet játszanak.
Jacobson kommunikációs-modellje
Ahhoz, hogy emberek között kommunikáció egyáltalán létrejöhessen, az egyik embernek egy üzenetet kell megfogalmaznia és elküldenie a fogadóhoz. E tevékenységgel kapcsolat jön létre, amelyet fenntartanak, kontrollálnak és lezárnak.
Minden kommunikációs folyamat több funkciót lát el. Az üzenetnek megfelelően bizonyos funkció a domináns. A gyermek által kibocsátott jelzéseket olyan kifejezési formának tekintjük, amely a szülőkre valamilyen benyomást tesz. A kontextus segít a szülőket abban, hogy a jelzést (jelzéseket) helyesen értelmezzék.
A fatikus funkció a Jacobson-modellben
A gyermek üzenete akkor ér el a szülőkhöz, ha kapcsolatban állnak egymással. A kapcsolat adott mintákat követ. Van kapcsolatkezdő funkció, kapcsolatfenntartó funkció és kapcsolatzáró funkció. Ezek a funkciók nonverbálisan és verbálisan is megvalósulhatnak.
A pragmatika
A pragmatika a szemtől szembeni (face-to-face) interakciót vizsgálja. különös tekintettel az interakciós partnerek egymásra adott reakcióira. A pragmatikai kutatások elsősorban az ilyen interakciók jelentésére koncentrálnak, s kevésbé a formájára (szemtől szemben). A nevelést a szülők és a gyermek közötti befolyásolási folyamatként értelmezhetjük.
Watzlawick kommunikációs axiómái
Minden viselkedés kommunikatív, és kölcsönösen befolyást gyakorol. A viselkedésnek mindenekelőtt van egy olyan tulajdonsága, amely annyira alapvető, hogy gyakran nem veszik figyelembe. A viselkedésnek nincs ellentéte, nem lehet nem viselkedi. Nem lehet tehát nem kommunikálni.
A családi videotréning számára ez azt jelenti, hogy a gyermek „problémás viselkedése” és a szülők cselekedetei mindig egymásra vonatkoznak. A nevelésben sem lehet tehát nem kommunikálni. Minden üzenetnek két aspektusa van:
- A tartalmi aspektus a verbális közlésre vonatkozik, vagyis arra, amit mondunk.
- A vonatkozási aspektus a nonverbális közlésre vonatkozik, vagyis arra, ahogyan a tartalmi közlést értjük.
Az emberi kommunikáció egyszerre történhet digitális (pontosan leírható) és analóg (hasonló) módon. Digitális kommunikációról beszélünk, ha egy üzenet tartalma egyértelműen, pontosan dekódolható jelekkel írható le, például nyelvileg vagy számokkal. A digitális kommunikáció határozza meg a verbális nyelvet. A verbális nyelv tartalmat jelent.
Analóg kommunikációról beszélünk, ha az üzenetet hozzávetőleges vagy indirekt eszközök közvetítik. Ilyen indirekt átviteli mód a nonverbális és a paralingvisztikai kommunikáció (hanglejtés, olyan emocionális tartalmak, mint a nevetés, szomorúság, stb.). A nonverbális kommunikációnak nincsenek világos szabályai. Az analóg kommunikáció nonverbális nyelvet jelent. A nonverbális nyelv a verbális tartalomra vonatkozik.
A digitális szülő-gyermek kommunikáció közvetíti a tartalmat, míg az analóg szülő-gyermek kommunikáció az érzéseket és az érzeteket.
A kommunikáció menetének központozása meghatározza az interakciós partnerek közti viselkedésmódokat. Az izolált interakciós folyamatokat éppoly kevéssé lehet megérteni, mint a magukban álló mondatrészeket, ha hiányzik a struktúra.
A résztvevő interakciós partnerek különböző nézőpontjából minden kommunikációnak egy bizonyos struktúrája van. Amit az egyik fél válaszként értékel, azt a másik a rossz viselkedés okaként. Ez fontos szempont a családi videotréningben: a szülők és a gyerekek folyamatosan benne vannak a központozási folyamatban, amely gyakran oka és/vagy következménye a rosszul működő szülő-gyermek interakciónak, és egy ún. nem-sorozathoz vezet.
Az interakciós folyamatok szimmetrikusak vagy komplementerek lehetnek. Amennyiben két interakciós partner beszélgetésekor többé-kevésbé ugyanolyan módon viselkedik, szimmetrikus viszonyról beszélünk, Az interakció komplementer, ha a kommunikációs partnerek viselkedése kiegészítő viszonyban áll.
Watzlawick interakciós axiómái hasznos magarázó modellt kínálnak a szülőknek és trénernek egyaránt a szülő-gyermek kommunikáció kapcsolati aspektusait illetően.
Az interakció-analízis nonverbális aspektusainak modellje
Az interakció-analízis nonverbális aspektusainak modellje áttekintést nyújt a nonverbális viselkedésről. Felmerül ugyanakkor a kérdés, ezek mely része fontos a szülő-gyermek interakció megértéséhez. Hall kutatásaiban egy „közelség-észlelési rendszert” vázolt fel az interakció elemzéshez, ahol is az interakciós partner közelsége/távolsága magyarázza a szociális viselkedést.
Argyle és _Dean a résztvevők egymáshoz való bizalmasságára teszik a hangsúlyt, Kutatásaik szerint a nonverbális kommunikációt olyan viselkedési elemek alakítják, mint például a távolság, tekintet, nevetés, érintések és verbális intimitás.
Patterson az interakció a nonverbális bevonódás szemszögéből vizsgálja. A nonverbális viselkedés alábbi elemei az említett interakció kutatások kombinációjából származnak, s irányadóak a szülő-gyermek interakció elemzésében:
- interperszonális távolság,
- tekintet,
- érintések,
- testi orientálódás,
- odafordulás vagy elfordulás,
- arckifejezés,
- a beszéd hosszúsága,
- a beszéd megszakítása,
- kéz- és karmozdulatok,
- fejbólintás,
- nyíltság,
- paralinvisztikai jelzések (intonáció, hangerő, beszédtempó/ritmus, stb.)
3.2 Az emberek fejlődése
A családi videotréning fejlődésmodellje
A családi videotréningben abból a fejlődésmodellből indulunk ki, mely szerint az ember csak kontextusban, és a környezetével való kölcsönhatásban fejlődhet. Ezzel egy úgynevezett kölcsönhatás-modellre utalunk, amely az ember magával hozott adottsága és a kontextus között moz9g. Az adottságok és a környezet egymással kapcsolatban állnak, és ebben a kölcsönhatásban fejlődik az ember.
Mit értük a videotréningben a fejlődés fogalmán?
A fejlődés olyan folyamatnak tekintjük, amely a környezettel kölcsönhatásban zajlik. Így a megfigyelés középpontjában a dinamika áll, például az emberi készségek és képességek változásának értelmében. Ezt a dinamikát a személy és környezete között, például a refeneciaszemély és a gyermek kettősében végbemenő interakcionális folyamatként kell elképzelni.
Milyen emberképen alapul a bemutatott fejlődés-felfogás?
Nincs egy olyan meghatározó emberkép, amit a fejlődéshez alapul veszünk, hanem inkább a gondolkodásunkat és hozzáállásunkat elméletben és gyakorlatban alakító irányzatok vannak. E megfontolások alapja a humanisztikus emberkép. A humanisztikus látásmód az emberiség pozitív és optimista modellje, amelyben az ember alapvetően képes arra, hogy egészséges személyiséggé fejlődjön. A humanisztikus megközelítés emberi tulajdonságokat, például a kreativitást helyezi előtérbe. A magát fejlesztő ember alkotóan „kézbe veszi” saját életét. Ökológiai megközelítésben az ember kifejezetten szociális lény, aki a szociális adottságokat befolyásolja és viszont, ezek a adottságok befolyásolják őt.
Milyen következményekkel ját ez a fejlődés-felfogás a családi videotréning szempontjából?
Az ember fejlődése egy rendszeren, egy szociális kontextuson belül megy végbe. Személyközpontúan, de nem izoláltan vizsgáljuk az egyes embert, vagyis bevonjuk a munkába a szociális környezetet is. A szülőket mindig gyermekeikkel együtt vesszük figyelembe, és viszont. A személyközpontúság ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a családi videotréningben alapvetően a szülők és a gyermek közötti kölcsönös egyeztetésről van szó.
Az emberi kötődés fejlődése
A kötődésnek, melyeket a gyermek kialakít, meghatározóak szociális és kognitív fejlődése szempontjából. A legfontosabb fejlődéskutatók (Bowlby és Ainsworth) kutatásai a családi videotréning során jól felhasználható diagnosztikai lehetőségeket, valamint információkat nyújtanak az addig megélt szülő-gyermek kötődésről, melynek a tréning során döntő szerepe van.
Bowlby kötödéselmélete
J. Bowlby a kötődés kiemelkedő kutatója bebizonyította, hogy a gyermekek a legfontosabb referencia-személyekkel valós szociális kommunikációjukban „kötődést” alakítanak ki. A referencia-személlyel történő kommunikáció meghatározza a kötődés minőségét. Amennyiben a kölcsönös kommunikáció során biztos kötődés alakul ki, akkor ez lesz az alapja a gyermek pozitív személyiségfejlődésének. Minden újszülöttre alapvetően jellemző, hogy keresi az emberi közelséget, biztonságot. A gyermekek és a felnőttek egyaránt egyensúlyra törekszenek a biztonság, vagyis a közelség keresése, valamint az exploráció között. Bowlby szerint az, hogy a gyermeknek mennyiben sikerül az átélt tapasztalatokból egy belső munkamodellt kifejlesztenie, melynek segítségével ezt az egyensúlyt elérheti, attól a személytől függ, akihez a gyermek kötődik. A minőségileg különböző kötődési tapasztalatok a kötődési kapcsolatok minőségileg különböző munkamodelljeit is jelentik.
A kötődés kialakulásának szakaszai
Az első szakasz az előzetes kötődés, illetve a „tájékozódás és jelzések a személy felismerése nélkül” időszaka, mely a születés utáni első pár hetet foglalja magában. Ebben a szakaszban a baba még nem tud egyes személyeket megkülönböztetni, sem pedig egy specifikus személyre individuálisan reagálni.
A második szakasz a kötődés ígérete, melyet a „tájékozódás, és egy (vagy több) személy felé irányuló jelzések” jellemeznek (a második/harmadik hónaptól a hatodik/hetedik hónapig). Ez a szakasz a következőkkel jellemezhető: a gyermek egyes személy(eke)t, akivel (vagy akikkel) rendszeresen interakcióban áll, felismer és adott esetben más, hozzá kevésbé közelálló személyektől megkülönböztet.
A harmadik szakasz a határozott kötődés, ekkor a gyerek „egy megkülönböztetett személy közelségének fenntartására törekszik mozgás és jelzések révén” (hat hónapos kortól a második és harmadik életévig). Hozzávetőlegesen 18 hónapos korára a gyermek tudatára ébred annak, hogy önálló személy. Érzésit egyre jobban tudja szabályozni. A harmadiktól a negyedik életévig a gyermek egocentrikus viselkedése láthatóan csökken, és a referencia-személyek szándékait jobban meg tudja érteni, és figyelembe tudja venni.
Az utolsó szakasz a partnerség, vagyis a „célirányos partneri viszony kialakírása”. Ebben a fejlődési szakaszban konkrét kötődési viselkedésmódok visszaszorulásával az absztrakt formák nyernek teret, mivel már nem csak a szülők fizikai közelsége határozza meg a bizalom kialakulását.
A kötődés minősége
Lehet: - biztos kötődés,
- bizonytalan kötődés, elkerülés,
- bizonytalan kötődés, ambivalencia,
- bizonytalan széteső, zavarodott kötődés.
A kötődés minősége különösen jól látszik akkor, ha a gyermek stressz helyzetbe kerül.
A válaszkészség (reszponzivitás)
A szülők és a gyermek kapcsolatában a biztonság és a védettség döntőek a gyermek további fejlődése szempontjából. A válaszkészség azt mutatja, mennyire képesek a szülők a gyermek jelzéseit érzékenyen fogadni, valamint ezekre, és/vagy a gyermek viselkedésére egyértelműen és közvetlenül reagálni.
M. Ainsworth szerint a nevelés mindennapi eseményei során ezt az érzékenységet négy tényező határozza meg:
- Az első tényező az a képesség, hogy a gyermek jelzéseit, a mégoly finomakat is, felismerje.
- A gyermek jelzéseit az adott dolgokat és a személyeket tekintetbe véve kell megfejteni. Ez feltételezi, hogy a referencia-személy figyel, és a jelzéseket torzítás nélkül észlelni tudja.
- Ainsworth szerint a harmadik tényező a válasz megfelelő volta. Ainsworth abból indul ki, hogy az interakció minősége az érzékenység legfontosabb mutatója.
- A negyedik tényezőnek Ainsworth a referencia-személy által a gyermek jelzéseire adott válasz közvetlenségét tartja. A válasz közvetlen volta a gyermek kommunikatív viselkedés szempontjából rendkívül fontos.
A szenzitív válaszkészség Riksen-Walraven szerint
J.M.Riksen-Walraven a szenzitív válaszkészség szempontjából vizsgálta a szlő-gyermek kapcsolatokat. Szenzitív válaszkészségen Riksen-Walraven a következőket érti:
- folyamatos odafigyelés a gyermek jelzéseire és azok helyes értelmezése,
- a szülők gyors, konzisztens (közvetlen) és adekvát válasza a gyermek jelzéseire.
A szülői viselkedés dimenziói és meghatározói
Riksen-Walraven a szülői viselkedés dimenzióit és meghatározóit kutatta, a szülők és a gyermek közötti támogató kapcsolat szempontjából. Segítőnek tartja a kapcsolatot akkor, ha a gyermek biztonságban érzi magát, s ez lehetővé teszi, hogy egyéni kompetenciáit optimálisan fejlessze. Ez a konstruktív szülő-gyermek kapcsolat létrejöttének az alapja.
3.3 A pedagógiai modell
A pedagógia, mint társadalomtudomány a konkrét gyakorlati nevelési folyamattal foglalkozik, mely az adott körülmények, valamint az adott társadalmi kontextusban kívánatosnak tekintett állapot közötti feszültség-mezőben zajlik.
3.3.1 A pedagógia fogalmai
A pedagógia általában olyan fogalmakkal foglalkozik, mint a nevelés, a képzés és a tanulás. Ezek a fogalmak, különösen a nevelés és a tanulás, különböző alapfeltevésekre épülnek. Ha az ember képes környezetét felderíteni, kikutatni és ezáltal új dolgokat felfedezni, képes elmélyülni valamiben és azzal foglalkozni, akkor lassan közelít a komplex világhoz és tanul.
A pedagógiai modell a családi videotréningben
A kölcsönösség felől nézve a nevelés dinamikus, kommunikációban testet öltő folyamat, amelyben nemcsak azt a kisebb vonatkoztatási keretet vesszük figyelembe, amelyet a gyermek és a szülők, illetve nevelők/tanítók jelentenek, hanem a gyermeknek a környezetével illetve társaival folytatott interakcióit is. A pedagógia működési területe a van, és a legyen, vagyis a tényszerű adottság és a kívánatos szint közötti térben, tehát a „két tűz között” található. A pedagógusnak és a szülőknek is mérlegelniük kell, milyen értékeket és normákat tekintenek a nevelés során fontosnak, és ennek a meggyőződésnek megfelelően kell cselekedniük. Az interakció részvevői együttesen határozzák meg világot, kölcsönösen „tanulnak” egymástól, ezért kölcsönösen formálódnak. A családi videotréning olyan családokkal foglalkozik, amelyek interakciója különféle zavaró tényezők miatt diszharmonikus.
Nevelés, tanulás és képzés
A tanulás kapcsolatokban, és közvetlen helyzetben történik. A tanulás a közvetlen partnere ugyanúgy vonatkozik, mint a környezetre. Amint az emberek kapcsolatba lépnek, kölcsönösen hatnak egymásra és tanulnak egymástól. Ha ezt a családi videotréningre vonatkoztatjuk, az aktív és passzív tanulás előfeltétele valamennyi érintett számára itt is az otthoni pozitív kapcsolat.
A humanisztikus eszmék alkalmazása a családi videotréning során
A humanisztikus elképzelés szerint az ember másokkal való interakcióban, vagyis egy kapcsolaton belül tud tanulni. A humanisztikus pedagógia a kapcsolat kialakítása során a következőket tartja fontosnak a tréner részéről:
- empátiás készség (beleérző megértés),
- elfogadás (feltételek nélkül),
- kongurencia (hitelesség és nem külsőségektől függő, belső összhang),
- melegség,
- non-direktivitás (a bennem, illetve a partneremben zajló folyamatok megnevezés).
Ezek a feltételek elősegítik az érintettek személyes, valamint szakmai tanulását, és megjelennek az interakció minőségében, mivel jól jellemzik a kapcsolatot. A humanisztikus irányultságú pedagógia többek között abból indul ki, hogy
- az ember csak pozitív kapcsolatban tud tanulni és fejlődni;
- a tanulás, a nevelés és a képzés emberek közötti kölcsönös folyamatok, amelyekben az érintettek kölcsönösen tanulnak egymástól;
- az interakció jellemzi a kapcsolat minőségét.
Csak valós feltételek között lehet úgy dolgozni, hogy a tréning során a családdal kialakított változások ténylegesen bekövetkezzenek.
4. Tréning
A tréning az angol nyelvből átvett fogalom, és általában „egy adott készség gyakorlásaként” fordítható. A családi videotréning egyfajta szülői készségfejlesztés. A szülők először vizuálisan, a képernyőn keresztül tanulják a sikeres viselkedést. Azután mintegy „házi feladatként” mindennapi életükben gyakorolják a látottakat, ami nem más, mint saját sikeres viselkedésük. A családi videotréning nemcsak praktikus készségek gyakorlását jelenti, hanem egyfajta saját élményt, mivel a szülők a videofelvételek segítségével megtanulják saját magukat és gyermeküket jobban/másképp észlelni.
4.1 Észlelés és visszajelzés
Abban az esetben, ha az emberek harmonikusan élnek együtt, az egymással való „érintkezés” módján rendszerint nem töprengenek, mivel az, ahogy egymással kommunikálnak, valamennyi érintett számára érthető. Joseph Luft és Harry Ingham 1955-ben kidolgoztak egy modellt, a Johari-ablakot, amely megvilágítja a videós visszajelzés munamódszerét.
4.2 A tanuláselmélet
A szociális tanulás Bandura szerint
Bandura, a szociális-kognitív tanulás elmléet egyik fő képviselője egy modell segítségével írja le a viselkedésmódok tanulását. Bandura abból indul ki, hogy a modellek információkat továbbítanak, melyeket a megfigyelő a „modellált ábrázolás” szimbolikus reprezentációiként fogad. A modellkövető tanulás révén az egyén képes viselkedési repertoárját bővíteni, ehhez e felfogás szerint a következők szükségesek:
- a szelektív figyelem,
- a kódolási folyamat,
- az emlékezés,
- a mozgásreprodukció,
- a motiváció.
A folyamat irányítása
A videotréningben a célokat lépésenként tűzzük ki. Az első lépés abból áll, hogy a szülők lehetőséget kapjanak arra, hogy megszokják saját megjelenésüket a videón. A tréner próbálja csökkenteni a fezsültséget. A következőlépés az, hogy megtanulják a fókuszban álló viselkedést. A képanyag fókusz nélkül túl sok információt tartalmaz, ezért a tréner kiemel egyes viselkedési helyzeteket, és csak ezeket jelzi vissza. A tréner nem vár a pozitív megerősítéssel addig, amíg egy interakció ideálisan fut le, hanem minden egyes lépésre pozitív visszajelzést ad. Előfordul néha, hogy nemkívánatos viselkedési módok is szóba kerülnek a visszajelző ülésen. A visszajelzések során a fokozatosság elvét követjük:
- az egyszerűbb készségektől haladunk a komplexebbekig,
- a (csak) pozitív viselkedéstől az alternatívig, és
- a verbális viselkedéstől a nonverbálisig.
Az én-hatékonyság
Az én-hatékonyság, más néven kompetencia-elvárás vagy optimista önmeggyőzés, egy elvárást tükröző fogalom, mely az emberi tanulási motivációval kapcsolatos önszabályozást írja le. Az elmélet megalkotója, Bandura abból indul ki, hogy a viselkedés változását közvetlen terápiás beavatkozás nélkül, a hatékonyságra vonatkozó elvárások megváltoztatásával is el lehet érni.
4.3 Az attribúció-elmélet
Az attribúció-elmélet azzal foglalkozik, hogy milyen okoknak tulajdonítják az emberek saját viselkedésüket, mások viselkedését, valamint a szociális környezetükben történő eseményeket. Konkrétabban: a szülők és a gyermek(ek) észlelik és értelmezik saját magukat és (szociális) környezetüket és bizonyos okoknak tulajdonítják az észlelteket. Ilyen ok-tulajdonítások általában a „miét?” kérdésre adott válaszok.
Az attribúció formái
Heider szerint a szülők „naiv pszicholódusoknak” tekinthetők azoknak a magyarázatoknak az alapján, amiket a nevelési helyzetekhez találnak, mivel ezekhez a magyarázatokhoz „naiv” faktoranalízist használnak. Ez az elemzés két egymástól elkülönítendő tényezőn alapszik:
- belső tényezők, miket a szülők alapfeltevésként hoznak magukkal,
- a személyen kívül álló külső tényezők.
Alapvető attribúciós hibák
A szülők belekerülnek egy úgynevezett „ördögi körbe”, vagyis a nevelési kudarcaikat
- belső tényezőknek: saját készségeik hiányának, a gyerek ellenállásának;
- stabil tényezőknek, pl. a gyermek fogyatékosságainak (orvosi okok keresése);
- illetve kontrollálhatatlan tényezőknek: szerencsének, véletlennek vagy balszerencsének tulajdonítják.
A trénerek gyakran ugyanebbe az attribúciós hibába esnek a szülők vonatkozásában. A szembetűnő dolgok erősítik az okok keresését. Ez a családi videotréning szempontjából annyit jelent, hogy a gyermek feltűnő problémás viselkedése a szülői figyelem fókuszába kerül. A szülő a videotréning során problémás gyermekük nonverbális jelzéseiből tartalmi információkat próbálnak szerezni. Ezek az attribúcdiós hibák támpontul szolgálnak az interakciós viselkedés megváltoztatásához.
A reattribúció
Az attribúciós elmélet alapvető állítása az, hogy az emberek mások viselkedését bizonyos okoknak tulajdonítják. Így a szülők is bizonyos okokkal magyarázzák gyermekeik viselkedését. A reatrtribúció-koncepció az attribúciós folyamatban bekövetkező változásokkal foglalkozik. Központi felvetése az, hogy sok viselkedési reakció, például a nevelési kudarc láthatóvá válik, mikor a szülők saját (sikeres vagy sikertelen) cselekedeteik eredményét valamilyen oknak tulajdonítják.
A reattribúció a videotréning gyakorlatában
Észlelésünket erőteljesen befolyásolja az alakészlelés (fókusz), a háttér (kontextus) előtt. Ezért rendkívül fontos, hogy az észlelésben mit tekintünk alaknak és mit háttérnek. Storms kutatásai szerint az attribúció akkor változik meg, ha a szereplő azt a feladatot kapja, hogy megfigyelőként nézze saját viselkedését a felvételen. Ekkor a külső attribúció átváltozik belső attribúcióvá. A szerepcsere révén a szereplők tudatossági szintje is emelkedik: jobban tudatára ébrednek saját motívumaiknak, elvárásaiknak, érzéseiknek és gondolataiknak. A szülők a videós visszajelzés révén inkább éreznek személyes felelősséget saját viselkedésükért. A felelősség felvállalása utat nyit a változáshoz.
5. A videó
A videó, mint eszköz fontos szerepet játszik a családi videotréningben. Nem megfigyelési és diagnosztikai célból használjuk, mint azt gyakran hiszik, hanem a visszajelzés (feedback) eszközeként. Az audiovizuális kommunikáció, valamint az észlelés pszichológiája olyan szakterületek, melyek bepillantást nyújtanak a videós visszajelző munkába és annak hatásaiba.
5.1 Az audiovizuális nyelv mint sajátos nyelv
Az audiovizuális kommunikáció sajátosságai
Az embernek egyre inkább szükségletévé válik az audiovizuális kommunikációs eszközök használata. Ennek egyik oka az, hogy az audiovizuális kommunikációval rengeteg információ nyerünk. Az audiovizuális kommunikációnak olyan hatása van, mint a mágnesnek, ezt nap mint nap tapasztalhatjuk például a televízió révén. Az audiovizuális képek megmaradnak az emlékezetünkben.
Folyt... |