Szabadságodban áll megteremteni és megbecsülni bármely általad választott múltadat, hogy gyógyítsd és átalakítsd a jelened.
Minden pontosan az, ami- egy okból kifolyólag. A morzsa az asztalodon nem a reggeli sütidre utaló misztikus emlékeztető. Azért van ott, mert úgy döntöttél, hogy nem takarítod el. Nincs kivétel.
Az élet nem mond el neked semmit. de mindent megmutat.
Hajolj félelmeid fölé, hívd ki őket, hogy tegyék a legrosszabbat, és amikor megpróbálják, végezz velük! Ha nem teszed meg, klónozni fogják önmagukat, és mint a penészgomba körbevesznek - megakadályozva, hogy úgy élj, ahogy szeretnél.
A düh félelem. A félelem pedig mindig valaminek az elvesztésétől való félelem.
A legkevesebb, hogy tudj a játékról, vagy hogy emlékezz: te egy játékos vagy. A legtöbb: nem törődni vele, és így élni.
Oka van, hogy miért épp azt választottad, ami körülötted történik. Tarts ki, élj a legjobb tudásod szerint, és egyszer csak rájössz, hogy mi is ez az ok.
A legmagasabb nemzet: az értékek rendszere. Patriótája pedig a lelkiismeret.
Életed minden fordulópontján, minden pillanatban, amikor elhatározásra jutsz, eredetté válsz én-lehetőségeid számára.
Bármelyik sziporkázó ötleted tökéletes képrázat és haszontalanság, amíg el nem döntöd, hogy létrehozod.
A legfontosabb oka annak, hogy nem kapsz válaszokat, nem más, mint hogy fel sem tetted a kérdéseket.
Bárminek az átéléséről is döntesz, nem egyszer fogod átélni, hanem ezerszer, hogy emlékezz rá életed végéig.
A bűn az a feszültség, amit olyankor érzel, amikor valaki másnak a kedvéért változtatsz a múltadon, vagy a jeleneden, vagy a jövődön. A feszültséget te kelted, és te is oszlathatod el.
Hány ember életideje pereg le anélkül, hogy ráébredne, mit tud, vagy mit szeret? Rengetegé. A te feladatod, hogy ne legyél egy közülük.
Amikor szellemed hajója az anyag zátonyával ütközik, a zátony lesz az, ami darabokra törik.
Ha valami sohasem a te hibád, nem is vállalsz érte felelősséget. Ha nem vállalsz érte felelősséget, mindig az áldozata leszel.
Egy emberrel szemben tanúsított intimitásod mértéke fordítottan arányos az életedben szereplő emberek számával.
Az emberiesség nem egy mindennapi jelenség, hanem egy spirituális cél. Nem olyasvalami, amivel te szolgálsz másoknak, hanem olyasvalami, amire neked kell szert tenned.
Ha átlagosan élsz, rendben van. Egészen addig, amíg nem érzed, hogy te magad is átlagos vagy.
Több csúcs megmászása után nem csúszhatsz vissza többé, hanem szárnyakat növesztesz, s repülni kezdesz.
Minden kockáztatással megtartod az életedet, minden mással elveszíted.
Az alapállás megváltozása lassú folyamat. Egészen addig nem leszel biztos benne, hogy megváltozott, amíg egy addig megszokott igazságot már nem találsz olyan egyértelműnek.
A feltétlen szeretet nem jelent több erőt a téridőben, sem egy parti sakkban, sem a fociban vagy a jégkorongban. Az életbeli szabályok játszmák közben alakulnak ki, a feltétlen szeretet viszont nem ismer semmiféle szabályt.
Felejtsd el, amit errefelé „tudatosságnak” neveznek.
A ma megtett legapróbb elmozdulásod holnap drámaian új helyzet elé állít.
A mérföldek tényleg el tudnák választani a barátokat? Ha együtt akarsz lenni azzal, akit szeretsz, nem vagy máris vele ?
Feledkezz meg a hitről. Ahhoz, hogy repülj nem a repülésben való hit, hanem a repülés megértése szükséges.
Ha megérted, hogy milyen is ez a világ, és hogyan működik, automatikusan csodákat fogsz tenni. Csodának persze csak a többiek nevezik majd.
Nem azért létezel, hogy a világ alakítson. Azért létezel, hogy úgy élhesd az életedet, ahogy neked boldogságot okoz.
Nem fontos a minősítésed, vagy mennyi dicséretet kaptál. Soha nem lesz jobbá az életed, amíg nem tudod saját magadnak elképzelni, és meg is engedni.
Építgesd magad körül a látszatvilágot. Pontosan azt kapod, amit megérdemelsz. Ki a felelős érte, s ki más issza meg a levét, ha nem te? Ki tudna rajta változtatni, amikor csak te szeretnéd – ha nem te?
Minden létidőben egyetlenegy kötelességed van: légy hű önmagadhoz.
A valóságnak semmi dolga a világgal. A valóság szeretet. Tiszta és tökéletes, tértől és időtől érintetlen.
Annak eldöntését, hogy igazi kalandba bocsátkozz-e, bízd a visszatekintésre: ha visszatekintettél rá, örülnél-e, hogy belevágtál, vagy annak örülnél, hogy nem?
A feltétlen szeretet nem törődik vele, hogy akire irányul, az kicsoda, és mit csinál. A feltétlen szeretet felszínesen ítélve közönynek tűnik.
A gyűlölet tényeket nem ismerő szeretet. Miért hazudsz elmagányosítva és pusztítva önmagad, amikor tudod, hogy Egyek vagytok?
Szabad vagy, hogy önmagaddá válj. Igazi lényed itt és most esedékes, és senki sem állhat az utadba.
Senki sem tehet olyasmit, ami nem jellemző rá.
Mindenki, aki az igazságra és a fényre szomjazik, csak saját maga lelhet rá.
Az álmokat csak egyetlen dolog képes összezúzni: a megalkuvás.
Sose hanyagold el a megértést; így évtizedek alatt kialakul benned egy gondolkodásminta, amely megadja a válaszokat, akkor is, ha nem kérdezel.
Önmagad képzete vagy. Önmagadé, akinek más múltjai és lehetőségei vannak, amelyek szintén a te képzeted. Sokat tanulhattok egymástól.
|